Irodalmi Szemle, 1999
1999/3-4 - Fellinger Károly: Egy felhőszakadás emlékére
Feliinger Károly Egy felhőszakadás emlékére {volt nejemnek) rohantam hozzád mint tengerhez a folyó vágyaim akár a só rendre kicsapódtak benned engem meg vérszívó szúnyogként sugaraival szippantott fel a nap majd bárányfelhőként kutatva legelő után — eltakartam hirtelen ősz lett megrázták maguk a fák (a szófogadó levelek földre terített gyászruhák) — felpróbálta valamennyit a szél nem volt erőm szem elől téveszteni a folyót nem meghallani a tenger moraját aztán esni kezdett és mindent elfeledtem cseppekben hullva alá
/
