Irodalmi Szemle, 1999
1999/3-4 - Csordás János: A szekrény (novella)
Csordás János Idejének nagy részét Cora az új otthonában töltötte. Eljárt bevásárolni, soha senkivel nem elegyedett szóba, mindig igyekezett haza. Főzött, vasalt, takarított, végezte a házimunkát, s hangulatának megfelelően olykor átrendezgette a helyiségeket. Vasárnaponként mentek el szórakozni, leggyakrabban a mozit vagy a színházat választották, s ha az időjárás engedte, kiruccantak a tópartra piknikezni. A vasárnap jelentette számukra a közös együttlét örömét és a ki- kapcsolódást. Marty a város legbefolyásosabb lapjának szerkesztőségében dolgozott. Az évek folyamán, még agglegényként, ismert szerkesztővé vált, írásai érdeklődést keltettek, karrierje felfelé ívelt, ennek ellenére mégsem őt nevezték ki főszerkesztőnek, ahogy azt sokan elvárták. Riválisának, Ashton-Hallnak kedvezett a szerencse, s ettől kezdve kettőjük viszonya szinte elfajult. Ashton- Hall diktárotként hatalmaskodott beosztottjai felett, leginkább Martyt dolgoztatta. Marty ezért korán járt be elmaradhatatlan oldalkocsis motorkerékpárján, sokszor este vagy éjszaka tért haza attól függően, milyen munkát osztott rá a főnöke. Sűrű elfoglaltsága mellett mindazonáltal otthonában ebédelt, ragaszkodott a formaságokhoz, főleg a szertartásos étkezéshez. Cora eleinte maradéktalanul teljesítette férje kívánságait, kedvenc ételeit készítette el, különböző ínyencféleségekkel lepte meg, pudingcsodákat rakott elé. Ez az idillikus állapot azonban nem tartott sokáig. Marty egy idő elteltével észrevette, hogy Cora langyosan tálalja a levest, amit azelőtt sohasem tett, vagy nem helyez az asztalra hűtött ásványvizet, mint annak előtte, s néha elsózza az ételt. A pudingcsodák pedig elmaradnak. Gyakorta mezítláb és áttetsző köntösben fogadta, hevesen lélegzett, miközben a szemében mohó vágyakozás tükröződött. Marty, noha gyanította ennek okát, mégsem tudta mire vélni a dolgot, ragaszkodott ahhoz, hogy délben a kialakított körülmények között ebédeljen, úgy, ahogy azt eddig megszokta. Nem akart azonnal szólni, kivárt, hátha csak átmeneti jelenségről van szó. Jól sejtette; pár nap elteltével Cora ismételten megfelelő hőfokon tálalta a levest, hűtött ásványvizet hozott, nem sózta el az ételeket, és újfajta pudingcsodákkal lepte meg. Marty szeretett volna elfogadható magyarázatot kapni az esetre, de Cora szótlan maradt. Némán, összeszorított ajkakkal végezte a dolgát, s kerülte Marty tekintetét. Duzzogott, mint egy durcás kislány. Az egyik este aztán megjegyezte: — Szeretném, ha hamarabb járnál haza, Marty. Folyton éjféltájban jössz, hullafáradtan, jóformán mozogni se bírsz, s hajnalban a motorod hangja ébreszt fel, ekkor tudom meg, hogy már elmentél. Ashton-Hall rabszolgája lettél. Nem hiszem, hogy jót tesz kettőnk kapcsolatának ez a munkamánia. Hanyagolsz, ezért ne vedd zokon, ha valami nem úgy sikerül, ahogy elvárod. Remélem, tanultál a történtekből. Úgy igyekezz, hogy ne kelljen elsózott ételeket enned! Marty ezen az éjszakán végiggondolta eddigi életének szinte valamennyi fontosnak vélt mozzanatát, végül belátta, többet kell foglalkoznia a feleségé
