Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - MARGÓ - Máté László: Új kihívás előtt... Ötvenéves a Csemadok
MARGO Új kihívás előtt... Ötvenéves a Csemadok A néplélektan vizsgálódásainak a tárgykörébe tartozik annak elemzése, hogy mik a meghatározói egy olyan jelenségnek, amikor egy népcsoport — ami esetünkben a szlovákiai magyar kisebbség — valamilyen jelentéktelen helyzetet transzformái önmagát építő és formáló többletre, erényre. Mert ilyesmi történt az ötven évvel ezelőtt (képmutató pártgesztussal) létrehozott szlovákiai magyar kulturális egyesület, a Csemadok esetében. Persze, fontosak (és szomorúak) a nyüzsgő tenniakarás előzményei, a negyvenes évek kataklizmái: az emberi életeket és sorsokat évekig malmában őrlő világháború, majd a felvidéki magyarokra „ráadásként" kiszabott tör- vényenkívüliség, jogfosztottság és közösségi megalázottság. Ha csak ezt a két stációját említjük a közel egy évtizedig tartó kálváriánknak, ebből is érthető az ezt követő szorgos ügyködés, fáradhatatlan tenniakarás, amely a megfogyatkozott sorok rendezésére, az anyanyelv, a kultúra és a hagyományok megtartására törekedett. Mert a totalista hatalom kezdeti berendezkedése ellenére nem lehetett csigaházba vonulni, netán — ha még volt ilyen lehetőség — emigrálni. A többség élni és cselekedni vágyott, itt a szülőföldjén, a sokszor megfogalmazott „ahogy lehet” szellemében. S ez a cselekvési vágy a Csemadokban már a kezdetek kezdetén felülmúlta a két háború közötti szellemi előd, a SZMKE tevékenységét. Ez talán abból is adódik, hogy míg a korábbi időszak vezéreszméje az volt, hogy: „a kisebbség jövője az, ha egyszer majd nem lesz kisebbség”, addig a második világháború után a Csemadok indulásakor ha nem is a zászlóra, de a szívekbe ez íródott: Az anyanyelv és a hagyományok megtartásával, ápolásával és továbbadásával életképes kisebbségi közösséget kell teremteni. Az idő távlatából nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez az időszak kisebbségi önbecsülésünk alapozásának az időszaka, s azt is hozzátehetjük, hogy közösségi felnőtté válásunkban a Cse- madoknak döntő szerepe volt! Persze, egy célzatosan visszavetített történelemszemlélet a tenniakarás és a fokozatos gyarapodás helyett a szeplőket és hibákat is felnagyítja, különösen akkor, ha az ítésznél hiányoznak a személyes tapasztalatok és a szlovákiai
