Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - ARCOK ÉS MŰVEK - Alabán Ferenc: A valóságirodalom és a népi motívumok előfordulása a szlovákiai magyar lírában (tanulmány)
ARCOK ÉS MŰVEK megörökítése a csoport más tagjainak tárgyias költészete közegében másságával tűnt ki. Lírájukban a tradíció, a folklór és a népköltészet a későbbiekben is fontos ihlető szerephez jut. A hetvenes-nyolcvanas évektől a líra Európa-szerte a lét egyetemes kérdései felé fordul. Ennek következtében megtelik gondolati, filozofikus, ontolo- gikus igénnyel. A lírikus már sokkal inkább elméleti szakembere lett művészetének, s formái is sokkal átgondoltabbak, egyénibbek és megterve- zettebbek, mint voltak azelőtt. Az érzelmi lírától általános eltávolodás mutatkozik a gondolati-értelmi és filozofikus líra felé. Az ez irányú változás több egyéni hangú költőnél megfigyelhető a szlovákiai magyar irodalomban is. A már említett „nyolcak” legjobbjainál, az ún. „Vetés” csoportosulás le nem morzsolódott költőinél 1970-től, majd később, 1980-ban a Megközelítés és 1986- ban a Próbaút című antológiák lírikusainál is ez a jellegadó ismérv. A fiatalabb költők közös vonása a kérdésfelvetések bátorsága, egyfajta esztétikai és stílusbeli felfogás, a formai kísérletezés, s mindemellett a kifinomult szociális érzékenység és legjobbjaiknál az eredendően realista szemlélet. Sokszólamú ez a líra, mely nem mentes az ötletektől, a groteszk és abszurd látásmódtól, valamint a versmutatványoktól sem. A szlovákiai magyarság valóságproblematikája ezekben a versekben — eltérően az idősebbek világlátásától — áttételeken keresztül és elvonatkoztatva jelenik meg. A nemzetiségtörténeti élménykör fogyóban van az egyéni problémák mellett, illetve az idősebbek és a középgeneráció élményvilágából bukkan újra-újra elő. Ez talán természetes is, hiszen az 1945 utáni változó társadalmi körülmények, a kisebbségi sorsba való kerülés, a faluközösségek felbomlásának, a faluból a városba kerülésnek, a társadalmi fordulatoknak ihlete elsősorban — a személyes átélések következtében — az ő közvetlen motívumukként jelenik meg. Elég talán, ha ismét a nagy utat megtett Tőzsér Árpád Adalékok a Nyolcadik színhez (1982) című kötetének az Egy felkoncolt születésnap nézőterén című szöveg Prehistória részére gondolunk, vagy a Történetek Mittel úrról, a gombáról és a magánvalóról (1989) című kötet Duba Gyulának ajánlott Örvénylő időkben, vagy éppen a Tanulmány egy kucsma (és a költészet) természetéről című szövegeire utalunk. Itt említhetjük meg a sajátos struktúrákban építkező Cselényi László Elvetélt szivárvány (1993) és az Eggyé vált sok/k, Sokknyomozó történelem, (1995) című szövegkompozícióit, Gál Sándor, Kulcsár Ferenc és mások legújabb köteteit. * * ♦ A mostani változó valóság közvetlen faggatása — kevés kivételtől eltekintve — hiányzik a szlovákiai magyar lírából, pedig az utóbbi, immár közel évtizedes valóságunkat a gyors és gyökeres változások alakítják. Jelenünkben megszűnt a szabályos fejlődések üteme, a tempós és evolúciós lépések egymásutánja. Ebben a társadalmi helyzetben még az alkalmi jelenségek is köz
