Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - ARCOK ÉS MŰVEK - Alabán Ferenc: A valóságirodalom és a népi motívumok előfordulása a szlovákiai magyar lírában (tanulmány)
a Drny cc A/rTT\7Trir aKvVh/1v üu JVlvJ V ül\ ALABÁN FERENC A valóságirodalom és a népi motívumok előfordulása és néhány sajátossága a szlovákiai magyar lírában A szlovákiai magyar irodalomról értekezve — akárcsak más (nemzeti kisebbségi) irodalomról szólva — irányzatokat, esztétikákat, hasonló vagy netán azonos vonulatokat, törekvéseket, a valóságra visszanéző, azzal feleselő kezdeményezéseket és fejlődési vonulatokat tartunk számon. Legyen az akár a valósággal elkötelezett, élményi kísérletező vagy éppen formabontó irodalmi irányzat. Egy szélesebb kontextusból szemlélve a szlovákiai magyar irodalom nagyon sokszor (legtöbbször) más irodalmaktól kapta az ösztönzést, és így az idegen művekkel egyenértékű vagy gyakran azoknál kevésbé értékes műveket hozott létre. A szlovákiai magyar költők és írók többnyire a magyarországi, a szlovák, a cseh és más nemzeti kisebbségi magyar irodalom hatása alatt alkottak. Általában, de nem mindig. Csúcsteljesítményeiben ez a kisebbségi irodalom úgy olvasztja magába ezeket a hatásokat, mint a szlovák irodalom a cseh irodalmat, mint a cseh irodalom a franciát. Formai, esztétikai és eszmei összefüggések kétségtelenül vannak, amelyeket illenék részletesebben megvizsgálni a jövőben. S van természetesen olyan része, amelynek ezekben a környező irodalmakban nincs megfelelője: többek között a kisebbségi létből és valóságból fakadó és táplálkozó motívumokból született irodalom vonala. A különböző irodalmi és esztétikai hatások beépítése az előrelépést, a kitörés igényét, a növekedést és a fejlettebb irodalmakhoz való felzárkózást jelenti, másrészt a hazai kisebbségi valóság művészi kifejeződése a megmaradást, a „csak a miénk”-et, egyúttal a különlegességet, az egyedit hangsúlyozza. Az első lehetőség és tendencia igyekszik megszerezni a vezető szerepet, a másik hitel hiányában visszahúzó erővé válhat. Az első a mozgás, az experimentum lehetőségét akarja, a másik egyértelműen a morálét és a megmaradásét. így, analóg módon, mintha az „értelmességet” látnánk az „érzelmesség” mellett, mintha a világba való vágyakozást éreznénk a hagyománnyal, mintha az újért, a másért igényét tapasztalnánk a hozzánk tartozóval.
