Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - NEGYVEN ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - Pénzes Tímea: A Holnapról
Negyvenéves az Irodalmi Szemle olvashatunk részletesen. Véleményem szerint elég tágan értelmezték a FIK tagságát, ugyanis a FIK tagja lehetett minden kezdő és fiatal prózaíró, költő, kritikus, fordító és publicista, aki még nem tagja az írószövetségnek. A jelentkezők tagságáról az öttagú vezetőség dönt majd, melyet Grendel Lajos javasolt, és melyet el is fogadtak (Balla Kálmán, Bettes István, Farnbauer Gábor, Hizsnyai Zoltán, Tóth Károly). A Szlovák írók Szövetségének Magyar Szekciója és a FIK között az összekötő láncszem szerepe Grendel Lajos személyére esett. Varga Erzsébet pedig kijelentette, hogy az Irodalmi Szemle 1987-től 16 oldalnyi terjedelemben rendszeres publikálási lehetőséget biztosít a fiatal alkotók számára. Tehát hivatalosan is elindult 1987-ben a mozgás. A fentiekből is kitűnik, hogy mindkét félen múlik, milyen eredményre lehet jutni, mert hiába akarnak a fiatalok, ha kezdeményezésük nem talál visszhangra, és hiába ösztönöznék a fiatalokat az idősebbek, ha ők passzivitásba merülnek. Ott és akkor azonban erőteljesen beindult minden. Hizsnyai Zoltán a Holnap Holnapja című írásában (1987/7) így ír a Holnapról: „a Holnap című melléklet — amelynek szerkesztésében írások, viták, sőt fordítások és illusztrációk rendelkezésre bocsátásával egyre hatékonyabban működik közre a Fiatal írók köre — az Irodalmi Szemle ez évi első számától kezdve tölti be, illetve próbálja betölteni azt az irodalmi életünk jövője szempontjából hallatlanul fontos szerepet, amellyel felruházták.” Olyan kérdéseket feszeget írásában, miszerint milyen legyen, milyen lehet, milyennek kéne lennie a holnap Holnapjának? Hizsnyai elkeseredett és türelmetlen írásában rámutat, hogy egyre több szépirodalmi mű vár megjelenésre, elmaradásaik vannak, a FIK-találkozók anyagai porosodnak. Tűrhetetlen állapotnak tartja ezt, a jövőben változásokat szeretne. Hizsnyai tömören fogalmazza meg mindnyájuk vágyát: „Kikerülhetetlenül szükséges egy új irodalmi folyóirat indítása, egy olyan folyóiraté, amely nemzetiségi irodalmunk ifjabb nemzedékének legfrissebb írásait méltó körülmények között és megfelelő terjedelemben képes közölni”. Tehát új lapot követel, hiszen igény van egy új lapra, mely a fiatal olvasóknak szólna, fiatal olvasóktól, ki akar törni a Szemle keretei közül. Jogosnak érzem Hizsnyai őszinte, kétségbeesett felkiáltását, figyelemfelhívást. Hiszen két irodalmi lap esetében specializációra kerülhetne sor, mivel eddig minden szépirodalommal és nem éppen szépirodalommal foglalkozó írás csak és kizárólagosan a Szemlében jelenhetett meg. Megértem követelését. Balla Kálmán azonban türelmes és megfontoltabb e tekintetben (1987/2 A Holnap jelenéből irodalmunk jövőjébe című cikkében), itt azonban kénytelen elismerni Hizsnyai elégedetlenségét, de felteszi a kérdést: vajon nem szerénytelen-e a FIK titkára, miért kevesli a nemrég indult rovat publikációs helyét. Sőt, anyaghiány van, kire és mire támaszkodhatna hát a fiatal írók folyóirata? Kitér a Csehszlovák írók Szövetségének kongresszusára is, miszerint napirenden levő témák közt szerepeltek a Holnapot érintő felszólalások is. A regényíró Jozef Puskás és az irodalomtörténész Rudolf Chmel hozzászólásait emelte ki, miszerint pótolni kellene
