Irodalmi Szemle, 1998
1998/3-4 - Hatvanéves Cselényi László - Rákos Sándor: Ének Babilonban (vers)
RÁKOS SÁNDOR Ének Babilonban Változat egy akkád zsoltárra Cselényi Lacinak föl napról napra szent lépcsőid magasába s évről évre ó mennyi éve már hogy mennyed lajtorjáin mind fönnebb hivém kegyelmes lábaidhoz érkezettnek útamat másod fű borjú még könnyen törő homlokú fiatal kos fürge kecskebak fényes tollú galamb s mindenfajta apró jószág seregestül esett beláthatatlan esztendők során áldozatul ádáz hitemnek és nem kíméltem saját véremet sem bőven csorgattam oltárod kövére bal karomból szívem-közeli vért pecsétjeként a tüzes áldozatnak nem láthattam mivel csak rád figyeltem a hamis szívűt ki beteg tulokkal csap be téged nagy isten s hogy saját vére helyett pirosra festett vizet fröccsent a tűzbe azt se tudtam de tudtad te hiszen mindentudó vagy és elnézted évszámra s elfogadtad szó nélkül a hazug áldozatot sőt még jelét is adtad milyen kedves előtted ama másik holott az enyémre igent bólintani késlekedtél higgyem talán választottad vagyok választott szolgád akit figyelemből szántál másokénál szigorúbb sorsra hogy engem súlyosabban szeretsz s ösztökémül kegyetlenségből kovácsolsz kegyelmet szemem tükrén kétség homálya
