Irodalmi Szemle, 1998
1998/1-2 - KORTÁRSAINK - Görömbei András: Gál Sándor évtizedei
Kortársaink azok a művei hordozzák, amelyek magas esztétikai és morális szinten vallanak a szlovákiai magyarság történelméről és jelenkoráról, sorsáról és közérzetéről, tragikus sérelmeiről és' természetes szabadságigényéről. Gál Sándor mélyen átéli és alaposan ismeri ezt a léthelyzetet. Ebből ítélve méri a XX. század végi európai emberi lét minőségét is. Művei érzékletesek, szemléletesek, a közvetlen élmények inspiráló hatása érződik rajtuk. A naponta átélt, átérzett valóság kap bennük egyetemes érvényt. Minden műfajában "konzervatív újító". Állandóan kísérletezik, de kerüli a szélsőséges megoldásokat. Határozottan törekszik arra, hogy művei betölthessék nemzeti-nemzetiségi identitásképző, öntudatformáló küldetésüket. Hitelességük aranyfedezete az író valóságismerete. Gál Sándor évtizedek óta járja a szlovákiai magyar falvakat, városokat. Figyeli, regisztrálja a kisebbségi magyarság életét. Korábban riportsorozataiból összeállított könyveiben adott számot tapasztalatairól. Az utóbbi évtizedben pedig esszéinek, publicisztikai írásainak négy kötetével (Függőleges hullámzás, Az éjszaka horizontja, írott beszéd, A megtorlás békéje) a kisebbségvédelem dolgában Fábry Zoltán örökébe lépett. A szlovákiai magyarság történelmének és jelenkorának enciklopédiáját írta meg ezekben a könyveiben. Adatok százaival, tények sokaságával dokumentált döbbenetes látletet bontakozik ki ezekből a publicisztikai kötetekből. A kisebbségi magyarságot sújtó mai törvények gyökerét kutatva, a kisebbségi lét kezdeteitől dokumentálja annak a „feldarabolási program’-nak a következetes megvalósítását, melynek következtében a megfogyatkozott létszámú kisebbségi magyarság másodrendű állampolgárrá vált saját szülőföldjén. Keserűsége, nyíltan kimondott csalódottsága gyakran emlékeztet. A vádlott megszólal írójának hangjára, érvelésére. A tények sorolása olykor szarkasztikus vízióba csap át az abszurd nyelvtörvényt és a legújabb idő más kisebbségellenes intézkedéseit elemezve: „A remélt békesség helyett újra megjelent az ellenségszindróma, így lettünk, e törvény következtében Európa fehér négerei, mi, szlovákiai magyarok. S történt ez abban az országban, amelyben az élelmiszerszükséglet felét mi termeljük. Ha valami csoda vagy varázslat folytán egyszer csak beszélni kezdene a kenyér, a hús, a tej, a vaj, e nyelvtörvény generálisainak valószínűleg torkán akadna a falat.” Tamási Áron indokolja meg a maga közösségi feladatvállalásait azzal, hogy az író nemcsak azért felelős, amit megírt, hanem azért is, amit hallgatása alatt népével cselekszenek. Gál Sándort is ez a mély közösségi felelősségérzet és felelősségtudat indítja arra, hogy hivatásos történésznek is becsületére váló tájékozottságot szerezzen a szlovákság és a szlovákiai magyarság történelmében és jelenkori eseményeiben. Szakszerű tájékozottság alapján leplezi le a nyilvánvaló történelemhamisításokat, a kisebbségi magyarságot kisemmiző törvényeket. A tények fölött mindig szellemi boltozatot épít. Erkölcsi ítéletet hoz a humánum és az európai emberi igényesség szellemében. Könyvei a kisebbségtörténelem hiányzó fejezeteit pótolják. A kisebbségi
