Irodalmi Szemle, 1998

1998/1-2 - Szeberényi Zoltán: Az esztétikum és a humánum jegyében. Ordódy Katalin jubileumára

Az esztétikum és a humánum jegyében Ordódy Katalin jubileumára

dő regényhősök végül a nehezebb, a "keskenyebb" utat választják. A regény egyik fontos erénye, hogy minden mozzanatában mélyen a szlovákiai magyar valóságban gyökerezik. Hasonló karakterű a Kiküldetés (1977) című regény, amely szülőföldhöz, a tágabb hazához, a néphez való ragaszkodást szélesebb történelmi összefüggésekre támaszkodva, főként az 19ő8-as eseményekhez kapcsolódva veti fel. Végső tanulsága, hogy az ember a legsúlyosabb, a sorsdöntő kérdésekben nem dönthet a pillanat hatása alatt, rövidtávú vágyaink tüzében. Judit, a regény hőse, pillanatnyi, bár öröknek hitt boldogságát áldozza fel a közösség oltárán, annak a közösségnek érdekében, amely őt felnevelte, amelyhez egész lényével, múltjával és jelenével tartozik.

Ugyancsak lélektani indítású és motiváltságú, szándékosan zsugorított epi- kumú regény a Kerekes kút (1979) is. Az epikai alapszituációt egy szétszóródott család tagjainak hosszú évek utáni találkozása adja az egykori összetartó erő, az anya temetésén. A halott anya, a szülői ház, a közös emlékek, a gyermekkor természetes és családi környezete és közege, az anya szerepének örökébe lépni készülő vénlány nagynéni stb. azonban már csak látszólag teremtheti újjá az egykori közösséget. A három testvér már egy-egy új világot, eltérő érdekszférát képvisel. A temetés lélektani helyzetét használja fel fókuszként az írónő, hogy hol előre, hol hátra pörgetve az idő kerekét, az emlékezés mechanizmusát, rámutasson azokra az elváltozásokra, melyek az egymástól elszakadt, egymástól távol élők tudatában végbementek. A családtagok sorsában, gondolkodásában, személyiségében, viselkedésében, egymáshoz való viszonyulásában stb. ott lüktetnek a közelmúlt történelmi-társadalmi eseményei, a változások nyomán keletkezett feszültségek stb. A belső történések gazdagsága ellenére sem tudatregény a Kerekes kút. Inkább lélektani motivációktól átszőtt, aránylag szűkös epikájú, emlékező-technikájú, epizodikus szerkezetű regény, amelyben a társadalmi-történelmi háttér töredékeiben és igen halványan van jelen. Mindenképpen izgalmas és tanulságos olvasmány.

Műfaji kuriózumnak is beillik az életmű többi eredményéhez viszonyítva a Közjáték Kumadasin (1986) című regény. Az írónő ebben az egzotikus témájú, krimielemekkel dúsított úti- és kalandregény ötvözetének sajátos változatával kísérletezik. Művében minden korábbinál nagyobb szerepet kap a fikció, az írói képzelet és teremtő erő. Egzotikus színterével és valóságanyagával, terepjelenségeivel és etnográfiai színezetével, retroszpektív előadásmódjával, naplórészletek beiktatásával, fordulatos meseszövésével igazán szórakoztató, helyenként izgalmas olvasmány. Kulturális, főként földrajzi-etnikai telítettségénél fogva a jó értelemben felfogott lektűrhöz áll a legközelebb, így a rela- xáció és gyönyörködtetés mellett az igényes ismeretterjesztés feladatát is elláthatja. Epikai alapszituációja gyakorlott meseszövőre, rutinos elbeszélőre vall. Egy fiatal régész zavartalan kulturális és tudományos élményeket ígérő törökországi tanulmányútja veszélyes és kellemetlen eseményekbe torkollik, s a hagyományos eszközökkel induló regény fokozatosan a bűnügyi törté