Irodalmi Szemle, 1998
1998/5-6-7 - TUDOMÁNY - Lanstyák István: Magyar nyelvtervezés a Kárpát-medencében a 21. században (2. rész)
Magyar nyelvtervezés a Kárpát-medencében a 21. században érzést ébreszteni, ami kisebbségi helyzetben törvényszerűen vonja maga után a magyar nyelv presztízsének, s ezáltal fennmaradási esélyeinek további csökkenését (vö. Csernicskó-Beregszászi 1994). 20 A nyelvtervezés foganatosítási (kivitelezési) formái sokfélék. Föntebb már említettük a nyelvi ismeretterjesztés különféle válfajainak, ezek között az oktatásnak a nélkülözhetetlen szerepét, a segédanyagok (kézikönyvek, szótárak, tankönyvek stb.) létrehozásának fontosságát, egy nyelvi tanácsadó szolgálat felállításának szükségességét. További formája lehetne a nyelvtervezés foganatosítási szakaszának a magyar standard magyarországi és az érintett kisebbségi állami változatát egyaránt jól ismerő olvasószerkesztők alkalmazása a tömegtájékoztató eszközöknél, nyelvi bizottságok felállítása stb. A nem magyar nyelvű felsőoktatási intézményekben végzett magyar újságírókat, a rá- dió- és tévéadók magyarul beszélő munkatársait magyar nyelvismereti, ill. retorikai vizsga, stílusvizsga stb. letételére kellene kötelezni13; ehhez olyan szemináriumok szervezésére volna szükség, amelyeken ezek szert tennének mindazokra az ismeretekre, amelyek szükségesek ahhoz, hogy nyelvileg magas színvonalon tudják végezni munkájukat. A nyelvtervezésnek a külső és belső változatosságból, valamint a közvele- gességből14, mint a nyelvnek alapvető tulajdonságaiból kellene kiindulnia: minden nyelv számtalan (legtöbbször egymásba olvadó, közveleges) változatban él, s minden nyelvváltozaton belül is természetes dolog az „alternatív” (eltérő formájú, de azonos jelentésű, ill. funkciójú) elemek jelenléte. A nyelvi sokféleség összefügg továbbá a nyelv egy további fontos tulajdonságával, változékonyságával, azaz azzal a ténnyel, hogy minden nyelv folyamatosan és szükségszerűen változik. A nyelvtervező tevékenységnek nem szabad a meglévő nyelvi sokféleség visszaszorítására irányulnia. A nyelvjárásoknak, a standard nyelvváltozat és a nyelvjárások elemeit ötvöző közvelegeknek (az ún. regionális köznyelveknek), az országonként némileg eltérő standard nyelvváltozatoknak, az egy országon belül használt standard egyes stílusváltozatainak, a mindennapi beszélt nyelvnek, a kétnyelvűségi helyzetben jelentkező kisebbségi változatoknak, ill. kontaktusváltozatoknak stb. egyaránt megvan a maguk létjogosultsága, s használatuk a maguk helyén tökéletesen helyénvaló.15 Ezért a nyelvtervezés nem vezethet valamely eszményinek kikiáltott nyelvváltozatnak saját használati körén kívüli terjesztéséhez (vö. Szépe 1984:324-325, 1985:273-274). A korábbi társadalmi rendszer vonatkozásában, de a jelenlegi viszonyokra is érvényesen Szépe György erről így ír: „Nem tekinthető egy szocialista állam társadalompolitikájával összhangban levőnek az a helyzet, amikor csupán a felnőtt, városi, teljesen egészséges, értelmiségi nyelvhasználat tekinthető elfogadhatónak, de semmilyen egyéb változat már nem: tehát sem a gyermekek és az ifjak nyelvhasználata; sem a városi dolgozók és a falusi dolgozók nyelv
