Irodalmi Szemle, 1998

1998/5-6-7 - KILENCVENÉVES CSONTOS VILMOS - Csontos Vilmos: Hála; Kilencven év

Csontos Vilmos versei Hála

Köszönöm, Sors, napjaidat,

Rég volt tavaszt, elmúlt nyarat.

A kék eget s a felleget,

Mely sokszor födte — lelkemet,

Hogy könnyeim csorduljanak,

— Sírva is dalra gyújtsanak...

Köszönöm, Ősz, sugaradat,

Pihentetsz sárgult fák alatt.

Betakarsz, ha látod, fázom,

Mert dér van már a hajszálon...

Sors, csókold meg ősz fejemet,

— Hogy vagyok még — hála neked!

(1998. VII. 10.)

Kilencven év

Kilencven éve születtem;

Kilencszáznyolc — októberben.

Hatodik évem szomorú:

Kitört a világháború.

Apámra négy évig vártam,

Fáradt volt, mikor megláttam.

Elmondta, hogy sok vért látott:

Sebesült társakat ápolt.

Kilencvenéves CSONTOS VILMOS