Irodalmi Szemle, 1998

1998/5-6-7 - ANKÉT - LEHOCKY-VIEZLER TERÉZ: Ne vonuljon vissza a csendéletbe…

AZ IRODALMI SZEMLE 40 ÉVE kétnyelvűség-kutató, Zuzana Finger keresett föl azzal, hogy olvasta egyik írá­somat a Szemlében — kiderült, hogy az Irodalmi Szemle még a berlini Szla­visztikai Intézetbe is jár (hogy ma is jár-e, nem tudom). Amikor Tőzsér Árpád vette át a folyóirat szerkesztését, azt mondta, szeret­né, ha az még nyitottabbá válna a társadalomtudományok iránt. Nagyon örü­lök, hogy az ISZ ma is ezt a vonalat folytatja, sőt még erőteljesebben: azok a különféle dokumentumok, amelyek a Szemlében az utóbbi időben napvilágot láttak, nagyon fontosak és hasznosak. (Ha valamit kifogásolnék, akkor azt, hogy olykor rövidítve közlik ezeket az írásokat. Ez nagyban csökkenti érté­küket. Egy dokumentumot részletekben ismerni elég veszélyes dolog. A má­sik dolog, ami nem tetszik, a töméntelen mennyiségű sajtóhiba. Tudom, hogy van rá magyarázat, de az sajnos nem változtat a tényeken.) Mivel társada­lomtudományi szaklapunk nincs (sőt már Új Mindenes Gyűjtemény sincs, vagy csak én vagyok tájékozatlan? Az utolsó, ami nekem megvan, egy 1993-ból származó „karcsúsított” kötetke, a 10. kötet), a Szemlének rendkívül fontos szere­pe lehet abban, hogy a társadalomtudományi kutatások egyes eredményeivel a művelt szlovákiai magyar nagyközönség is megismerkedhessen Igaz, a jó társa­dalomtudományi írásokra akad „vevő” Magyarországon, de a magyarországi la­pok nem biztos, hogy eljutnak a szlovákiai magyar olvasóhoz Amit nagyon sajnálok, az az, hogy a pénztelenség nem teszi lehetővé egy igé­nyesebb küllemű folyóirat megjelenését: ilyen szempontból sajnos a Szemlét a Kalligrammal egy lapon sem lehet említeni. (Az a megdöbbentő, hogy úgy tu­dom: a Kalligramot olcsóbban nyomják, mint a Szemlét, de lehet, hogy ez nem így van És persze azt is tudom, hogy nemcsak nyomdaköltségekről van szó.) Jómagam — saját önző szempontjaimat érvényesítve — abban reményke­dem, hogy a Szemlében egyre több nyelvészeti, szociológiai, néprajzi, törté­nettudományi, helytörténeti, demográfiai, jogtudományi stb. (és persze irodalomkritikai, irodalomtudományi) tanulmányt találok, amelyek hozzájá­rulnak a szlovákiai magyarság önismeretének elmélyüléséhez. LEHOCKY-VIEZLER TERÉZ Ne vonuljon vissza a csendéletbe... Ma, mikor minden, ami szép volt, csapodárként elsettenkedett és satnyul az erkölcsök értéke, egy 40 éves jubileum a maradandóság jegyét viseli magán. Az ISZ kezdetben, de továbbra is magas kulturális színvonalon állt. A ver­sek mindenféle fajtája látott napvilágot benne. A naturalisztikus, a Majakovsz- kij-hangulatú sorok, Tőzsér démonikusan megszállott poézise az egzisztenciális bölcselet vetületeként. Nekem rendkívül kedvesek voltak Ozs- vald Árpád finomfaragású szomorkás költeményei: Tóth Árpád rezignációja reinkarnálta magát bennük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom