Irodalmi Szemle, 1998
1998/5-6-7 - ANKÉT - ALABÁN FERENC: A folytonosság megteremtése
AZ IRODALMI SZEMLE 40 ÉVE irodalmi folyóirat. A Szemle viszont négy évtized múltán is él, igaz hogy sokszor bukdácsolt már a szakadék peremén Azt viszont nem tudjuk, mit hoz a jövő. A Szemle léte is Szlovákia politikai és társadalmi helyzetének függvénye. Ma nem várhatunk a Szemlétől rendkívüli dolgokat, hiszen csak egy fő- szerkesztője van, aki mellékállásban szerkeszti a folyóiratot. Hogy kik segítenek még be a lap szerkesztésébe, nem tudom. A jövőbeni szerepről sem lehet sokat mondani, hiszen olyan gyorsan, szinte rohamosan követik egymást az események. Mindenesetre pénz kellene a Szemle zavartalan megjelentetéséhez. Pénzből pedig nagyon kevés van. Szerintem jó volna, ha a folyóirat sokkal több példányban jelenne meg, mint mostanság, hiszen ez lenne a legfőbb cél. Nem kedvelem, ha hosszú tanulmányok, esszék, itt-ott elhangzott beszédek töltik ki az oldalszámokat. Unalmasak az olvasó számára. Az ilyen jellegű írásokat meg lehetne húzni. A mai zaklatott, kevés idejű életben nem lehet minden szakdolgozatot, s a kritikusok „tolvajnyelvén” megírt cikket áttanulmányozni. Többnyire hiányoznak a kis formátumú írások: tárcák, eszmefuttatások, jegyzetek, színesek. Teljesen hiányzik a humor, persze nem a viccekre gondolok. Humoros írások még farsang idején sem jelennek meg a Szemlében, pedig ebben a ráncos homlokú életben elkelne egy kis derű. Még gyermekrovat is lehetne, hiszen hazai íróink fele foglalkozik gyermekirodalommal. Az idős írók lassan már az elíziumi mezőkre költöznek Azoktól, akik még épek, lehozhatná a lap legérdekesebb emlékeiket Biztosan sok hozzászólónak akad még elég ötlete, a legjobbakon el lehetne gondolkozni. Kifelejtettem az Irodalmi Szemlének még egy jelentős törekvését, amelyet megjelenése óta előtérbe helyezett. Bemutatta a szlovák, cseh kortárs és klasszikus irodalom nagy részét, a velünk együtt élő népek irodalmából természetesen szemelvényeket is hozott. Ezzel betekintést nyújtott a szlovák és cseh irodalom világába, irodalmi törekvéseibe, szemléletébe. Mindezzel tágult íróink, költőink világlátása, esztétikai érzékenysége. Ugyanakkor bemutatta a magyarországi írók legjobbjait is. Még sokat lehetne írni a Szemléről, ám írjanak inkább mások, a fiatalabbak. Számomra, számunkra bizony sokat jelentett a Szemle, s kívánom e jelentős évfordulón, még sok-sok évtizedet érjen meg „egészségben”. S persze maradjon meg irodalmi demokratizmusa, hogy a több mint száz magyar írószövetségi tag közül többen jelenhessenek meg, mint eddig. ALABÁN FERENC A folytonosság megteremtése Publikációim egyik fontos fóruma az Irodalmi Szemle. Tanulmányokat, kritikákat, recenziókat közöltem és közlök ebben a meghatározó jelentőségű szlovákiai magyar irodalmi és kritikai lapban Tanári munkámból fakadó szakmai
