Irodalmi Szemle, 1998
1998/5-6-7 - ANKÉT - Mit jelent az Ön számára az Irodalmi Szemle, és miben látja a folyóirat jovőbeli szerepét? - TURCZEL LAJOS: Az Irodalmi Szemle nyitott az irodalmi irányzatok előtt
AZ IRODALMI SZEMLE 40 ÉVE bossy László az egyetemen bemutatott a szlovák származású kiváló nyelvésznek, Kniezsa Istvánnak. Ő nagyon kedvesen fogadott, de beszélgetés közben elém rakott néhány Irodalmi Szemle-számot, melyben piros ceruzával aláhúzott sajtóhibák és nyelvi fogyatékosságok voltak. Eszembe jut az is, hogy egyik írásomban több latin szó is előfordult, s azokat kivétel nélkül hibásan nyomták ki. A középiskolában a jó latinosok közé tartoztam, s ezért a szerencsétlen esetnél dühösen gondoltam arra, hogy néhányan esetleg a latin nyelv analfabétájának tartanak. A szerkesztőbizottsági összejöveteleken a nyelvi fogyatékosságokat is megtárgyaltuk, s kiküszöbölésükre Jakab István egyetemi nyelvész oktatót kértük fel. A folyóirat nyelvi és tartalmi-tematikai színvonala akkor lendült nagyot, mikor a szerkesztőségbe — még Dobos főszerkesztése idején — olyan friss végzettségű fiatalok — Koncsol, Tőzsér, Zalabai — kerültek, akik már egyetemistaként publikáltak a lapban. Őket követték az új irányzatokra felesküdött Tóth László és Varga Imre. II Arra a kérdésre, hogy miben látom a lap jöbőbeli szerepét, két héttel később, az országgyűlési választások lezajlása után kellene válaszolni, mert az Irodalmi Szemle léte, viszonylagos létbizonyossága attól függ, hogy ki nyeri meg a parlamenti választásokat. Ha az ellenzéki pártok győznek és alakítanak kormányt, akkor még a kisebbségi kérdés mérsékelt kezelése esetében is biztosnak látszik a nemzetiségi kultúra és sajtó költségvetési támogatásának visszaállítása. Ha viszont a DSZM győz, és egyedül vagy más nacionalista párttal gyakorolja tovább a kormányhatalmat, akkor nemzetiségi életünk és sajtónk mostani nyomorúsága nem igen változik meg. De az Irodalmi Szemle továbbélését akkor is, minden körülmények között biztosítanunk kell! Az irodalmi életet folyamatosan és értékelőén tükröztető folyóirat ma már (vagy ma még) nélkülözhetetlen, s hiánya korai írói elhullásokat, elbizonytalanodásokat okoz, s az irodalmi közvélemény kihalását eredményezi. Nálunk még keveseknek van esélyük, hogy az Interneten figyeljék, kövessék az irodalom mozgását. 1992 júniusától két irodalmi folyóiratunk van: az Irodalmi Szemle és a Kalligram, de az utóbbi — annak ellenére, hogy a fiatal írók lelkesedéséből született meg, s az ő működtetésükre, kibontakoztatásukra esküdött fel — a harmadik évfolyamától már csak ritka fehér hollóként szerepelteti őket, s exkluzív középeurópai szemleként főleg vájt fülű magyarországi irodalmárok számára készüL Ott persze több ilyen jellegű folyóirat van, s a Kalligram cseh és szlovák filozófiai és esztétikai művek közvetítésével vált ki érdeklődést Ami a művészeti és esztétikai irányultságot illeti, a Kalligram a posztmodernizmus híve és eszményítője, s ezt a beállítottságot fő szervezőjének, Grendel Lajosnak ilyen jellegű termékeny alkotómunkássága indokolja. A lap világné
