Irodalmi Szemle, 1998
1998/5-6-7 - Duba Gyula: Az Irodalmi Szemle a konszolidáció időszakában
AZ IRODALMI SZEMLE 40 ÉVE reck József), a Cselényi-életútról saját tollából (A riporttól a mítoszig), A Harmadvirágzás korszakairól (Koncsol László), A metafora mélystruktúrájáról (Zalabai Zsigmond), a nemrég elhunyt Bácskái Béla festőművészről (Tőzsér, Koncsol, Keszeli), Fábryról és a Nógrádi képtárról s még több más jelentős témáról versek és novellák kíséretében. Az egyik vers Tóth Lászlótól: Feljegyzések egy én-ontológiához. S a versben az inkriminált szó: pina. A szóért s a vers egészéért a felsőbb szervek megbüntették a Madách Kiadót 20 000 koronára, melynek több mint egynegyedét a lap főszerkesztője — jómagam — fizette meg. Nincs sem tér, sem hajlam most elemezni a kort, a Szemle körül összegyűlt feszültségeket, a Madách Kiadó belső problémáit s egyáltalán, a kultúrpolitika ezen szakaszának bonyolult légkörét. Talán egyszer majd, ahogy sok más egyebet is kellene, arra hivatott irodalomtörténészek feltárják az akkori események hátterét és értelmét. Én most csak a fellebbezésem szövegét közlöm adalékul, olyan megjegyzéssel, hogy az jóhiszeműen naivnak és teljesen feleslegesnek bizonyult. Az ügyről felsőbb helyen döntöttek, s ezen már nem lehetett segíteni! íme, a levél, melyet az akkori SÚTI (Slovenské ústredie tlače a informácií) igazgatójának írtam a lap és a magam védelmében! 17. 3. 81 Vážený súdruh riaditeľ! Na základe nášho — s riaditeľom Sárkányom — osobného rozhovoru s Vami a na základe poučenia rozhodnutí SÚT1, ktoré sme obdržali dňa 3. 3. 1981, podávame odvolanie vo veci peňažitého trestu za uverejnenie básne L. Tótha Feljegyzések egy én-ontológiához v Irodalmi Szemle. Súčasne si Vás dovoľujeme požiadať, aby ste ešte raz prešetrili celú záležitosť a pod f a prevereného skutkového stavu znížili postih vydavateľstva, poprípade peňažitý trest zmenili na podmienečný. Naše odvolanie a žiadosť odvodňujeme nasledovne: 1/ Po novom preskúmaní, analýze a vyhodotení inkriminovanej básne L. Tótha sme prišli k záveru, že keď báseň čítame nezaujato a objektívne, nemôžeme v nej nájsť také myšlienky a obsahové prvky, ktoré by mohli byť adekvátne hodnotené pojmami „nepriateľské” alebo „ohrozujúci štátny záujem”. Podľa našej mienky ani pojem nihilizmu nie je jednoznačne opodstatnený, lebo by sme vlastne tým negatívnym kritériom hodnotili práve básnikovu vnútornú neistotu a pochybnosti v sebe samom, ako hľadá pravdu a skúša si vybudovať istotu pevného sebapoznania. Nihilizmus znamená bezvýchodiskovosť a často cinické vyznanie bezmocnosti, bezcitnej rezignovanosti a pasívnosti. Ale v tejto básni je básnik aktívny a aspoň sebe samému zodpovedný, lebo hľadá a skúma korene svojho bytia a bez ilúzie odhaľuje seba. Faktom je, že jeho spomienky z detstva, začiatky jeho bytia nie sú pekné a romantické, ale ťažké, dramatické a realistické, a tým tento fakt je už funkciou jeho osudu. Preto si myslíme, že báseň nie je nihilistická, ale reálnou skepsou zafarbená, úprimná spoveď básnika. Z toho vyplýva tiež, že Tóth- ova báseň mohla byť uverejnená, čo ďalšou analýzou skúsime dokázať. 2/ Báseň L. Tótha je subjektívnou spoveďou o sebe. V prvej časti — „A vendégszoba” — píše o Budapešti, kde sa narodil a kam občas aj teraz cestuje. Obraz mesta v básni nie je skutočným a reálnym obrazom, ale len iluzórnym, ktorý existuje len vo vedomí a v predstavách básnika a potrebuje ho preto, aby pomocou neho — básnického obrazu — vyjadril seba. Pritom mesto, domy a ľudí nevidí len ako predmety, ktoré sú rozobrateľné a zložiteľné, ale vo svojom vedomí ich aj skladá a je s nimi solidárny, a priznáva ich za svoje. Svojou básňou nechce ublížiť alebo uraziť nikoho, lebo mesto — svoje rodné mesto — priznáva za svoje a zas-
