Irodalmi Szemle, 1998

1998/3-4 - MARGÓ - Dénes György: A felleghajtós komédiást Megyerinek hívták (Kétszáz esztendeje született Megyeri Károly)

A felleghajtős komédiást Megyerinek hívták

gedett, nehogy a lazaság a színielőadások kárára váljék. „Mi, fiatal színészek

— vallotta Szigligeti — mukkanni sem mertünk.” De akármilyen szigorú rendező-színész volt, kenyerestársai szerették és tisztelték, mert érezték igazának súlyát, eredendő jóindulatát. Kedvelték, mert jó adomázó volt, vérbeli társalgó, minden bohóságra kapható.

Együtt borozgattak Vörösmartyval

Barátja volt Vörösmartynak és más korabeli hírességeknek. Kezdetben a Csiga vendéglőben találkoztak, később elfoglalták a kocsma egész emeletét, társaságot alapítottak Nemzeti — majd Ellenzéki Kör néven. írók, színészek, jurátusok és egyéb szegénylegények jártak ide, akik gyakran ékelődtek, vitatkoztak vagy nótázgattak. „Vörösmarty, a nagy költő s Megyeri, a nagy színész, kölcsönösen tisztelték és szerették egymást” — emlékezik Szigligeti. „Még Vörösmarty nőtlen volt, éveken át együtt vadásztak, s egymásnak sok szép órát köszöntek, és — szereztek másoknak. Boldog idők! még akkor paradicsomban éltünk színész és kritikus egy tálból evett... s e két kitűnő egyéniség asztalához írókból, színészekből s egy pár műbarátból csakhamar válogatott kis társaság csoportosult... Nem kellett itt jókedvhez czigányzene, sem pezsgő: szebben pattogott itt az ész s az élez... Vörösmarty kimondhatatlan kedves humora, a Megyeri anekdotái megfűszerezték az egyszerű estelit.”

Senki sem sejti, hová temették

Negyvenkét éves korában betegeskedni kezdett, gyakran szerepeit is másoknak kellett átadnia. Bajza is megemlíti kritikájában, hogy: „Megyeri egészen a súgóra bízta magát s a legnagyobb zavarban látszott lenni, nem tudjuk, mi lelte egy idő óta ezen jeles színészünket. Játéka feltűnő nemgondolást és szórakozottságot tanúsít.”

És egyszerre csak meghalt. Aránylag fiatalon. Az Athenaeumban 1842-ben megjelent búcsúztatóból idézzük a kezdő sorokat: „A magyar színészetet egy nem könnyen pótolható veszteség érte, Megyeri Károly a hónap 12-én eltűnt az élők sorából, színészi pályája 26., korának még csak 44. évében. Ki ne ismerné a Megyeri nevet e hazában?...” stb.

Hatvan évvel később azt írta Emlékezéseiben Kassai Vidor, hogy Megyeri földi maradványait Pest városának északi felébe, „a régi, úgynevezett Váci temetőbe temették.” Később itt végződött a Váci körút. A temetőt a múlt század hetvenes éveiben a főváros terjeszkedése következtében fölásták, a sírokat eltávolították. Kutatták, keresték akkor Megyeri sírját, de nem találták. Akkor még élt Megyeri halotti virrasztója, s adott is némi támpontot arra nézve, hol kell lennie a sírnak. Azt bizonygatta, hogy a halott fejvánkosa alá egy üveg bort tettek. Keresték hát a palackot. „Keresték, de nem találták” — jegyezte föl Kassai Vidor. „így a talált csontok összegyűjtve a Kerepesi úti temetőbe vitettek s egy közös sírba tétettek; föléjük emlékkő állíttatott. Lehetséges,