Irodalmi Szemle, 1998
1998/1-2 - Szeberényi Zoltán: Koszorú helyett, Rácz Olivér (meg nem ért)jubileumára
Szeberényi Zoltán vek vissza-visszatérő dilemmája az ember helytállásának, döntéseinek helyessége, erkölcsi fedezete a történelmi kataklizmák folyamán (Ha valakit esetleg érdekel, 1988: Az utolsó beugratás, 1990). Rácz Olivér életművének egyik leginkább vitatható pontja a Vasszegekkel veretel (1989) című regény, amely egy szlovákiai magyar értelmiségi életútjáról számol be. A szegényes körülményekből magas közéleti tisztségbe kerülő hősnek döntéskényszerekkel kell szembenéznie, választania kell eszméi és a történelmi csapdák között. A regény a hivatalos ideológia iránti feltétlen lojalitás demonstrációja, elítélőleg viszonyul 1956,1968 reformtörekvéseihez. * * * A bársonyos forradalom győzelme után Rácz Olivér többnyire távol maradt az irodalmi élet zajlásától, de rendületlenül írt tovább. Legtöbbször gyermekkora emlékei, kamaszkorának történései, az 1948 utáni nemzetiségi eufória és újjászületés fejleményei, általa megélt eseményei, küzdelmei foglalkoztatták. A közeli és távolabbi múltba irányított szondák képezik a Babonák könyve (1993) című regénynek szánt novellafüzért, amelyből családja felmenőire és lemenőire vet egy-egy fénysugarat, s megidézi az ötvenes-hatvanas évek fontosabb eseményeit egy magánélet keretei között. Ez a könyv, s méginkább a jelentős lélektani erudícióval megírt, két kisregényt tartalmazó Befejezhetetlen történetek (1994) című kötet arról tanúskodik, hogy a halál még sok lehetőséget igérő pályát zárt le. Az olvasók így is sokáig megőrzik a bölccsé érett, kissé bohókás Hernádi-Álom Tivadar emlékét.
