Irodalmi Szemle, 1998
1998/3-4 - MARGÓ - Dénes György: A felleghajtós komédiást Megyerinek hívták (Kétszáz esztendeje született Megyeri Károly)
DÉNES GYÖRGY Mindenkit nevetésre ingerelt Talán egyik korabeli magyar színész nevéhez sem tapad annyi anekdota, mendemonda, mint Megyeri Károlyéhoz. Utolérhetetlen szórakoztató volt. Társaságában nevettükben könnyekre fakadtak az emberek. Dőlt belőle a humor, az éle, s akivel összeakadt, azt tévedhetetlenül tudta utánozni, kiemelve jellemző, leginkább kacagásra ingerlő tulajdonságait. A következőket Réti Mihály színész mesélte Kassai Vidornak: ... Megyeri Károlynak olyan nagy komikai hatása volt, hogy amikor temetési menet haladt az utcán, valaki mindig előre ment kémlelni, nem jár-e arra Megyeri, nehogy a gyászkíséret meglássa és nevetésre fakadjon. A tiszttartó eltanácsolta gazdatisztjelöltjét Megyeri Károly kétszáz esztendeje a Nyitra melletti Tótmegyeren (ma Palárikovo) született 1798. január 24-én. Apja a Károlyi-birtok gazdatisztje volt. Az ifjú Stand Károly (akkor még így hívták) szülei unszolására elhatározta, hogy apja nyomdokába lép. Már gazdatisztjelölt volt, amikor tréfából, munkatársai szórakoztatására magára kapta közvetlen főnöke, az öreg tiszttartó malaclo- póját, s így állított be az irodába. Az írnokok ijedtükben föl sem mertek nézni, amikor Megyeri a tiszttartó hangját utánozva korholni kezdte őket. Észre sem vette nagy igyekezetében, hogy a tiszttartó benyitott, és Stand Károly háta mögött figyelte a jelenetet. Talán mondani sem kell, hogy azonnal eltanácsolta, mondván, inkább a komédiás pályán keressen magának helyet. Megyeri himlőhelyes ábrázata ugyancsak földerült e kijelentés hallatára. Mert egy csöppet sem bánta, hogy hátat fordíthat unalmas mesterségének. Búcsú nélkül hagyta ott szülőfaluját, és rövidesen már egy vándorszínész-társulat tagjaként járta az országot. Kilényi-Kocsis Dávid színészdirektor keze alá került, aki az egyik legrátermettebb vidéki társulatot vezette. Kilényi különben sógora lett Déryné Széppataki Rózának, a színésznők leghíresebbjének, ugyanis az ő húgát, Johannát vette feleségül. Vándorszínészként csavarogta be az országot Megyeri alig múlt húszesztendős, amikor fölcsapot színésznek. Szinte alig van följegyzés róla, hogy 1820-tól 1828-ig hol s merre járt, mely falvakban és városokban játszott, s milyen élményekben volt része. Annyi bizonyos, hogy megfordult Erdélyben, a Dunántúlon, a Felvidéken és az Alföldön. Nagy iskola volt számára ez a nyolc esztendő. Ekkor figyelte meg azokat az embereket, akikről szerepeinek típusait mintázta, a jellegzetes magyar és nem magyar alakokat. Itt tanulta meg mesterségének alapelemeit, szerezte azokat a tapasztalatokat, amelyek eligazították színészi pályáján. Arról azonban nem tudott senki, mit és hogyan játszott, miképpen alakította, gyúrta, képezte magát. Csupán Bajza József író ad némi hírt róla. Az 1825. esztendőnek vége felé írja Pozsonyból Toldy Ferencnek, hogy a magyar színjátszók a városban
