Irodalmi Szemle, 1998
1998/1-2 - Szeberényi Zoltán: Koszorú helyett, Rácz Olivér (meg nem ért)jubileumára
Szeberényi Zoltán eseményeit, hangulatait stb. — szabad folyást engedve a valós és a könyvekben megélt élményeket elegyítő emlékezetnek. Szülővárosa peremvidékén és kamaszkori olvasmányaiban megismert alakokból gyúrta hőseit. A kópéirodalom kellékeinek és kulisszáinak felhasználásával megteremtette a kalandregény egy sajátos, hazai színekkel és ízekkel, problémákkal dúsított változatát, így született Fenyő, Daniló, Hababak, Próbarendőr, Idegenlégiós és a többiek. Tréfacsináló vagányok, akiknek életformája a megfontolt naplopás, a módszeres munkakerülés, akik többnyire a „barátságos nagyságák” jóindulatából tengetik életüket. Az író üde, helyenként vásott humora, nyelvi ötletessége, szellemessége elzsongít. Ilyenkor az olvasó szinte hajlamos feledni, hogy a szereplők egy álarcos világ tartozékai, az ifjúkor nosztalgiáinak megtestesítői. Hősei asszociális elemek, külvárosi lumpen-figurák, tudatlanok és felelőtlenek, de válságos időkben és helyzetekben emberek tudnak maradni, s nem haboznak az igaz ügy mellé állni. A regény sikerének egyik titka nyelvi anyagának és stílusának sajátossága; a derű, a könnyes fájdalom, a gúny, a részvét keveréke, amelyben nyoma sincs az érzelgősségnek, mivel a humor, a szatíra, a gúny és öngúny kellően átszínezi, ellenpontozza a nosztalgiát. A város szatirikus képe az egykori társadalmi valóságot tükrözi, hősei viszont az író álmait-emlékeit idézik egy örökre letűnt világról. Korántsem felelőtlen játék azonban ez a regény, a sokszor erre utaló látszat ellenére sem — a könnyed meseszövés, a humoros jelenetek, az ironikus beállítások mögött az emberiség jövőjéért aggódó, az emberi boldogulást kereső író arcéle rajzolódik ki. * * * Rácz Olivér írói pályáját a váratlan fordulatok, megújulási kísérletek jellemzik. Szórványos előzmények után a hetvenes években novelláskötettel jelentkezett. Ekkor derült ki, hogy a rövidprózának is mestere. Az Álom Tivadar hadparancsa (1975) címen megjelent gyűjtemény osztatlan sikert aratott a kritikusok és az olvasók körében egyaránt. Korábbi műveiből, főként a Megtudtam, hogy élsz című regényből ismert helyzetek, alakok tűnnek fel novelláiban újszerű megvilágításban. Ismét találkozunk az író alteregójával, de kissé cinikusabb, könnyelműbb és ravaszabb kivitelben, azonban változatlan erkölcsi tartással és igénnyel, Álom Tivadar néven. Már a névvel is jelezve, hogy több benne a képzelt elem a valóságosnál. Rokonszenves figura, aki Hašek-i fölénnyel és undorral szemléli a háborús eseményeket. A róla szóló történetek is bizonyítják, hogy a háború és következményei kiapadhatatlan forrását képezik az író élményvilágának. Kötete sikerének egyik titka, hogy az ifjúkor felidézett eseményei nem szépülnek meg az emlékezés fényétől. Álom Tivadar háborús kalandjait a pompás humor sem festi vidám színekre, legfeljebb elviselhetőbbé teszi őket.
