Irodalmi Szemle, 1998

1998/1-2 - 80 éve született Rácz Olivér: Rácz Olivér hátrahagyott verseiből: Ki veszi meg?, Emlék, Átok, vád, félelem, Peregj, kerék, Valahol távol, Arc a tükör mögött, Virág, A lírikus nekrológja

Rácz Olivér hátrahagyott verseiből

A lírikus nekrológja

Csak én bírok versemnek hőse lenni, első s utolsó mindenik dalomban.

(Babits Mihály: A lírikus epilógjd)

Ha meghalok, hát meghalok; megesett ez már mással is, akár komor De prof und is szólt felette, akár Kadish.

Értem madárkák zengjenek, víg rigó, fecske, pacsirta; vigasztaló, üde daluk lecsendül hozzám, a sírba.

Csak egy a fontos: zord napon ne látogassatok soha.

Csakis tavasszal, amikor már illatos az orgona.

És kérlek, mosolyogjatok békés feszületem felett; kérdezzetek, s én felelek, mert mindig veletek leszek.

1997. május 15-én, a szerkesztőségnek küldött utolsó levelében, érkeztek a most közlésre kerülő versek, melyekkel az író 80. születésnapjára emlékezünk.