Irodalmi Szemle, 1998
1998/3-4 - Bordás Győző: Meg lehet ezt a tébolyt érteni? (novella)
Meg lehet ezt a tébolyt érteni? nap mint nap. A megkettőzött kisebbségi sors tette, hogy számomra az a nagy háromszög volt az elfogadhatóbb, a távlatokat nyitó, a nagykapu, amelyen majd szabadon járhatunk ki-be, anélkül hogy minduntalan egymásba ütköznénk, gáncsoskodnánk, lökdelőznénk. Gyerekszobám éjjeliszekrényére már odaképzeltem a masinát, az asztal mellé a táblát, a szekrényre meg a földrajzi térképet, merthogy anélkül a hegy- és vízrendszernek a tanulását nem tudtam volna megoldani, az országhatárokat pedig már mellőztem is tudatomban mint fölöslegeseket. — De iskolai szertárakat csak nem rendezhetsz be otthon — hintette el bennem a kétely alattomos magvát Klára —, mert emberi csontvázat, preparált madarakat, gázlámpát, mikroszkópot nem tarthat mindenki otthon — mondta egy nagyszünetben, amikor előadtam előző este aprólékosan kidolgozott tervemet. — Csak gyakorlati oktatásra kellene fönntartani a gimnáziumot — módosítottam a kész programon Klára kedvéért, de úgy véltem, ez nem több annál, mint mikor házunk építésekor a tervező anyám követelésére a hátsó tűzfal helyett a verandánál helyezte el a pincelejáratot, merthogy onnan vihar esetén beverhet az eső. — És mi lenne a tornaórákkal? — kezdett most már akadékoskodni. — Már az is valami, otthon legfeljebb nem a kötélre, hanem a körtefára másznánk, a tornatermet meg képcsarnokká alakíthatnánk, és az érettségi napján, mondjuk, az én kiállításommal avatnánk föl. — Sándor királyt a bordásfalra akasztva, így gondolod? — Miért ne, az egy jó festmény, még apám is elismerte. Idegesített Klára kimondottan kételkedő sváb természete, de mert erősnek éreztem magam, hagytam, ragadjon magával fantáziám, s biztos voltam benne, hogy bebizonyítom, rádiós elképzelésem kikezdhetetlen, akár a gravitáció törvénye. Mivel akkoriban vetődött fel Ú.-ban a mozi építésének az elképzelése, Klárával folytatott vitáim során a mozgóképet is segítségül hívtam; úgy láttam jónak, hogy mindazt, amit vizuálisan is látni kell, a moziban néznénk meg. — Szóval úgy képzeled, ha a bányákról tanulunk, akkor az Uráltól Nor- mandiáig, a Lappföldtől Kréta szigetéig minden nagy bányába betekintünk... — Miért ne? — vágtam rá, s megörültem, hogy Klárának nem jutott eszébe, a sötétben nem lehet filmet készíteni. — De mit csinálsz a Tejúttal? Persze, Galileit ülteted a vászonra. Nem volna egyszerűbb a rádióban beszélgetni? — Nem jók a példáid, de miért ne láthatnánk közelről, mondjuk, a Gibraltárt? — És aztán egy igazi spanyol bikaviadalt is — vágta rá hetykén, nem is sejtve, milyen jó végszót ad, mert azonnal elkezdtem mondani, az milyen, hogyan néz ki, szakasztott úgy, ahogy Sztankovics doktortól hallottam. — Tudod, a bika viadalon a játék gyönyörű festői fölvonulással kezdődik.
