Irodalmi Szemle, 1998
1998/3-4 - Ötvenéves Grendel Lajos - Tőzsér Árpád: Here Comes Everyman
Ötvenéves GRENDEL LAJOS TŐZSÉR ÁRPÁD Here Comes Everyman Az 50 éves Grendel Lajos születésnapjára Grendel Lajos születésnapi laudációját vallomással kell kezdenem: harminc- egynéhány éves szerkesztői, pedagógiai és irodalomszervező munkám itt, Pozsonyban, a Nyelv-Magyarország végein sosem volt egészen önzetlen tevékenység. Úgy tűnhetett, hogy azért szerkesztek irodalmi rovatokat, antológiákat, Irodalmi Szemlét a fiatalok számára, mert nemes altruizmustól vezéreltetve, szellemi műhelyeket akarok teremteni, irodalmat akarok szervezni ott, ahol sokszor már a puszta írást, a személyes vagy közérdekű naplót, vallomásokat is irodalomnak nevezték/nevezik, egyszóval el akarom játszani a 18-19. századi nagy, irodalomszervezők-alapítók szerepét a 20. századvégi Pozsonyban. Ha valóban így láttak, akik láttak, akik Budapestről vagy más szellemi központokból szegezték ránk asztrolábiumaikat, azok számára meglehetősen groteszk jelenség lehettem: a 20. század végefelé nemes nemzetes Bessenyei György uram testőri mundérjában feszíteni! Brr! Grendel Lajos születésnapja alkalmából viszont el kell mondanom, hogy sosem akartam Bessenyei György lenni. Én azért igyekeztem magam köré irodalmat szervezni, mert barátokat kerestem, irodalomban gondolkodó barátokat, hogy ne legyek egyedül. S az ilyenfajta szervező munkám nagy kudarca volt, hogy Grendel Lajost nem sikerült iskoláimba „beszervezni”. Mert gondoljuk csak meg: Grendel hozzávetőlegesen egyidős az emlékezetes Egyszemű éjszaka (1970), illetve a Fekete szél (1972) c. antológiák nemzedékével; 1970-ben jelenik meg első elbeszélése, A teniszlabda, de az említett antológiákban ő maga nem szerepel. Az Egyszemű éjszakában természetesen nem is szerepelhetett, hisz az versantológia volt, de hogyan maradhatott ki a Fekete szélből, a vele csaknem egykorú Kovács Magda, Mikola Anikó, Bereck József, Varga Imre, Fülöp Antal társaságából? Csak úgy, hogy ő nem a pozsonyi, nem a szlovákiai magyar irodalmi iskolákba járt, nem az én műhelyeimben tanulta az írói mesterséget, jelen sem volt a Fekete szél összeállításánál. Az említett első elbeszélését ugyan valóban én hoztam le annak idején az Irodalmi Szemlében (Grendel erről maga tesz esszéiben, vallomásaiban több helyen is említést, mindig egy kicsit úgy, mint
