Irodalmi Szemle, 1998

1998/1-2 - 80 éve született Rácz Olivér: Rácz Olivér hátrahagyott verseiből: Ki veszi meg?, Emlék, Átok, vád, félelem, Peregj, kerék, Valahol távol, Arc a tükör mögött, Virág, A lírikus nekrológja

Rácz Olivér hátrahagyott verseiből

megbújt párnám, alatt.

Ő ágyamhoz szaladt s ártatlan-meztelen megbújt a testemen.

Fázom — suttogta halkan, s én lágyan betakartam.

Ma már álom lett teste, s azóta minden este angyalige a párnám.

Hűlt illatával, árván.

Átok, vád, félelem

Kinőttem már az életem, mint egy rosszul szabott kabátot.

Ami maradt, csak félelem, konok vád, mogorva átok.

Félelem, mert kopottra hordom, s nem ismerek volt önmagamra; a bohócra, ki száz porondon vetett bukfenceket, kacagva.

Vád is, mert sírtam, amíg kacagtam. Nem én nevettem: rajtam nevettek, s mikor sok lett az ősz szál hajamban, megszűnt a taps, és félretettek.

Átok, mert színes csörgősapkámat rojtosra nyűtték böjti szelek, s most már késő a vád s a bánat, mert ez a kabát még sokat kibír, s mert átkozott az, aki sír, és átkozott, aki nevet.