Irodalmi Szemle, 1998
1998/3-4 - Magyar Március 1848—1998 - Bogdán László: átiratok múzeuma (vers)
Magyar Március 1848—1998 5 a bizonyosság se irány se cél! pedig feszült már akkor a lánchíd is de akkor mégsem volt szükség egyenlőségjelekre és ugyan mit mit lehetett volna még kiegyenlíteni? az óra tizenkettőt ütött megint tizenkettőt tizenkettőt s az égen ott repült a világ minden harangja 1861 a férfi felnézett múltja tükörként fogta körül mintha csak fotográfus előtt állott volna vagy sugarában áhított koszorúdnak honleányi sereg kihúzta magát ha már egyszer felnézett s múltja tükörként meredt reá más mód igazán nem volt a mozdulat és az átfutó perc egészen összeillett akár galamb és galamb lábán a karika annyira hogy már tépelődni se kellett minden sorakozott előzmény következmény egymás háta mögül leselkedtek az évek észre se vette már ellenségeit derült ballépéseiken sajátjain is derült mert út onnan csak előre volt s múltja pajzsként ölelte körül ezerszeres nagyításban látott már mindent háborút forradalmakat férfiakat csatamezőn papondekli bőröndös borostás arcú férfiak végtelen meneteit sziszegő srapnellszilánkokat és vért nagyon sok vért aztán egy rózsakertet és rózsákat is a ragyogásban— magyar haiku aztán a nemzet tékozló atya siratá hű fiát 1997. december 16.
