Irodalmi Szemle, 1998

1998/3-4 - Magyar Március 1848—1998 - Tőzsér Árpád: Örököltük-e Kossuth genitáliáit?

Magyar Március 1848—1998

Oroszhegyi Józsa szabadcsapata kikergette az osztrákokat Eger és Losonc városából, március 11-én Bem kezére került Nagyszeben, az erdélyi ellenforradalom fő fészke, délen Perczel meghódítja Bánátot, Damjanich Szolnoknál arat győzelmet. S áprilisban megindul a nagy tavaszi hadjárat, amely Win- dischgraetz csúfos és teljes vereségével és bukásával végződik. S a kormány debreceni lapjában, a Közlönyben megjelenik egy vers, Petőfié:

Bizony mondom, hogy győz most a magyar,

Habár ég s föld ellenkezőt akar!

Azért nem győzött eddig is e hon Mert sohasem volt egy akaraton.

Bizony, emlékezni csak így érdemes: tettekkel, „egy akaraton".

De azért — isten látja lelkemet! — valahogy nem kívánom, s gondolom, többen nem kívánjuk az „egy akaraton” nagy történetét, hogy ne mondjam: totalitását. Megszoktuk már a „kis történetek”, az egyszemélyes forradalmak pluralizmusát. S ha mégis a győzelem szellemének a megidézésével fejezem be a kicsit fanyarra sikeredett ünnepi jegyzetemet, akkor ezt azért teszem, mert a „kis történetekben”, az „egyszemélyes forradalmakban” is lehet győzni. Például az individuum az individualizmusa fölött győzhet, a liberális az önzése, a cinizmusa fölött s a demokrata az androgün akarat- és arcnélkülisége fölött.

S ezek sem elhanyagolható forradalmi tettek.