Irodalmi Szemle, 1998
1998/1-2 - MARGÓ - Motesiky Árpád: Vadászszenvedély és vadászkön yvvadászat
MARGÓ emberileg is a szívósabb, kitartó fajtához tartozik. Harmincesztendős kemény kutatómunka és nekirugaszkodások után közrebocsátotta A vadászirodalom című munkáját, amely 1996-ban jelent meg a budapesti Terra Print Könyvkiadó gondozásában. A szerző sokoldalúan boncolgatja a vadászirodalom elméleti kérdéseit, és az olvasónak szegezi a kérdést, mi is a vadászat? Hosszas töprengésre nem hagy időt, mert nyomban válaszol: „A vadászat ember és állat találkozása természetes körülmények között, amely során az ember célja a zsákmányszerzés, a vad célja pedig a menekülés.” Ám a szerző nem elégszik meg saját verziójával és megfontolásával, hanem Justh Ödönt hívja segítségül, aki a vadászzsákmányról így írt: „Úgy vagyok vele, mint egy szép asszony vagy szép lány csókjával. Ha a véletlen hozza vagy saját magát kínálja, a legtöbbször nem kell. Ha pedig kellene, akkor utánajárunk, fáradozunk, küzdünk, a legtöbbször eredmény nélkül. Utána aztán belátjuk, hogy ostobaság, mert örülnünk kell annak, amit a sors utunkba hoz. De hát ilyenek vagyunk mind, telhetetlen vadászok.” Szűtsy Lórántnak radikálisabb, de mélységesen lírai a megfogalmazása a zsákmányszerzéssel kapcsolatban: „Zsákmányát a mohó kocapuskás a hátizsákjában, az igaz vadász a szívében viszi haza...” Felmerül a kérdés, hogy vajon miért írnak a vadászok minden elképzelés nélkül az egyszerű erdőőrtől a vadőrig? Nagy Domokos Imre tömör válasza: „Mert mindenképpen kikívánkozik belőle az élmény.” a továbbiakban Jurán Vidor laikus összefoglalóját idézi: „Az irodalom, főleg a vadászirodalom hivatása, hogy nemesen érző embereket és igazi vadászokat neveljen.” A mérce nem alacsony, de nem is teljesíthetetlen... Nagy Domokos Imre foglalkozik a vadászirodalom terminológiai kérdésével is. Választ kapunk a „vadászattudomány” és a vadásztudomány” a „vadászati irodalom”, valamint a „vadászirodalom” kifejezésekre. Ovashatunk azonban arról is, melyek is a vadászati könyvek, mi a vadászirodalom témája, és kik tartoznak ide. Az utóbbi kérdéssel kapcsolatban, hogy kik tartoznak a magyar vadászati irodalom szerzői közé, az alábbi a válasz: — az eredeti magyar nyelven író szerzők; — a fenti szerzők azon könyvei is, melyek magyarul nem, vagy csak nagy késéssel jelentek meg; — a magyarnak tekinthető szerzők műve akkor is, ha magyarul nem írt. Az első olvasatra a megfogalmazás kissé vitathatónak tűnik — az első ponttól eltekintve —, de a második pontjával a megfogalmazásnak egyet kell értenem, mert a minap került kezembe egy könyvlista, amelyen „magyar” szerzők angol és német nyelven jelentették meg műveiket. Példa rá Ilosfalvy Ferenc: Tizenkét ösvény című könyve, amely először német nyelven jelent meg, ám a bécsi (SODALITAS) és a pozsonyi (MADÁCH-POSONIUM) kiadónak köszönhetően a kötetet magyarul is olvashatjuk.
