Irodalmi Szemle, 1998

1998/1-2 - TÁLLÓZÓ - Borbándi Gyula: Peremmagyar. Az emigráns Peéry Rezső halálának huszadik évfordulóján

TALLÓZÓ

A magányt és a társtalanságot, a hazátlanságot és a munkahelyi környezet érdektelenségét ellensúlyozandó mind szorgalmasabban és mind gyakrabban írt. Erre csak a hétvégeket és az esti órákat, valamint a szabadnapokat használhatta fel, mint minden író, akit a hét öt vagy hat napján elfoglalt a kenyérkereset. Cs. Szabó egy alkalommal találóan állapította meg magáról, hogy „hétvégi író”. Az volt Peéry Rezső is. A neki megfelelő és hozzáillő publikálási lehetőségeket azonban hamar megtalálta. Már érintett életrajzi vázlatában megjegyzi, hogy „1957 óta a szabad szólás lehetőségével örömmel élve újból írni tudhattam — már amennyire ezt a könyvtárépítés nehéz munkája megengedte. Idekünn egy francia nyelvű könyvemet jelentette meg a brüsszeli Nagy Imre Intézet; cikkeket, elmefuttatásokat, vázlatokat, tanulmányokat írtam a Szemle, a Nemzetőr, az Irodalmi Újság, a bécsi Magyar Híradó, a müncheni Magyar Rádió és az Új Látóhatár számára.”

FeHegvzéseim szerint az emigrációban készült első írása 1959 nyarán jelent ,nerj ? londoni Irodalmi Újságban. Ebben egy alkalmi haditudósítóként megtett, 1939. szeptemberi galíciai útját idézte fel. Az Irodalmi Újságnak egyébként viszonylag keveset írt. Ellenben ott jelent meg az a terjedelmes levélinterjú — író a diaszpórában —, amelyet 1966-ban Cs. Szabó Lászlóval ké. • ■ rt, bő adatokkal és érdekes tájékoztatással szolgálva arról, milyen nehézségekkel kell megküzdenie annak az írónak, aki a szabad szólásért a hontalanságot választotta.

196l-ben és 1963-ban több írása jelent meg a brüsszeli Nagy Imre Intézet által kiadott Szemle című negyedévi folyóiratban. Nekrológot írt Csécsy Imréről és Horváth Jánosról. Mindketten 1961-ben haltak meg. Reform és forradalom címmel krónikát készített az 1956-os soproni forradalmi eseményekről. Ez később füzet alakban franciául is megjelent. Módosított is kiegészített változata, a Pannon napló és jelentés 1966-ban bekerült a Tanulmányok a magyar forradalomról című, Münchenben az Aurora Kiadó gondozásában megjelent gyűjteménybe. 1963-ban a közép- és kelet-európai államok integrálódásának lehetőségeit elemezte, Szabó Zoltánt méltatta, és a pozsonyi történeti városkép megváltozásáról elmélkedett a brüsszeli folyóirat hasábjain.

Szorgalmas cikkírója volt a bécsi Magyar Híradónak. Ott 1962 és 1976 között s ' mos — legtöbbször emlékező és időszerű témákat tárgyaló — kisebb írása jelent meg. A többi között pozsonyi éveiről, Clementis csehszlovák külügyminiszterről, Tildy Zoltánnal való 1945. szeptemberi találkozójáról, Rákosi zsarnoki uralmáról, Veres Péterről, a könyvtárak sorsáról, két felvidéki írótársáról, pábry Zoltánról és Szalatnai Rezsőről. Különös érdeklődést és visszhangot keltett a Miért kellett meghalnia Gara Lászlónak? című írása, amelyben a Párizsion élt és meghalt műfordító sorsát elevenítette fel. Gara élete nagyobb felét arra áldozta, hogy a magyar költészetet népszerűsítse Franciaországban, jó nevű francia költőket nyerve meg magyar versek tolmácsolásának. Az ő műve a magyar költészet francia antológiája. Peéry megindítóan szép cikkben emlékeztetett Gara küzdelmére, valamint a magyar kommunista hivatalok ártetlen-