Irodalmi Szemle, 1998

1998/1-2 - TÁLLÓZÓ - Csontos János—Faggyas Sándor: Most századokra eldőlhet a sorsunk (Beszélgetés Kosáry Domokos akadémikussal)

TALLÓZÓ

lekedeteik, ösztönös vagy tudatos döntéseik által befolyásolhatják a történelmi folyamatot. Vagyis nem a naptári számoknak, a század- és ezredfordulóknak van önmagukban jelentőségük, hanem annak, ha a társadalmi folyamatokra befolyással levő emberek tulajdonítanak nekik szimbolikus jelentést, különleges jelentőséget. Például, ha sokan nagyon várják vagy akarják, hogy az ezredforduló tájékán nagy változások következzenek be, akkor ez előidézhet olyan eseményeket, amelyek egyébként nem biztos, hogy megtörténnének.

— Tegyük fel' hogy a történelmi valóság évszázadonkénti áttekintésével, értelmezésével a jelenben és a közeljövőben fontos, hasznosítható tapasztalatokhoz, tan ulságokhoz juthatunk. Ebben az értelemben milyennek látja s értékeli a XX. századot?

— Ez egy nagyon pocsék század. Nekem kezdettől, amióta öntudatos ember vagyok, ez a véleményem. Annak idején Zrínyi Miklós a XVII. századot a magyar romlás századának nevezte. Ezt nyugodtan elmondhatjuk a XX. századról is. Éppen ideje, hogy ezt a századot s vele egy rossz korszakot lezárjunk. A történelem egységes folyamatát kétségkívül nemcsak szubjektív, hanem objektív alapon is periódusokra oszthatjuk fel, s ezekből levonhatunk bizonyos következtetéseket és tanulságokat. Ha nagy általánosságban beszélünk a magyar történelemről, onnan érdemes kezdenünk, hogy a középkorban Közép-Európa keleti részén önálló nemzeti jellegű államok léteztek, köztük a Magyar Királyság. Ezek a középkor végén kényszerűen betagozódtak különböző soknemzetiségű, dinasztikus birodalmakba. Magyar-, Cseh- és Lengyelországért meg Ausztriáért három dinasztia versengett: a Hunyadiak, a Jagellók és a Habsburgok. A XVI. században az utóbbiak szerezték meg Magyar* és Csehországot, később Lengyelország egy részét is, így a Habsburgház vezetésével jött létre a kelet-közép-európai soknemzetiségű, összetett monarchia. Európa keleti peremzónáján a XX. század elejéig a Habsburg-birodalom volt a legerősebb és legfejlettebb politikai és gazdasági egység. Magyarországnak azonban Mohács után csak egy része került bele, másik része az osz- mán-török birodalom hódoltsági területe lett, a harmadik pedig — Erdély — török vazallus fejedelemséggé vált hosszú időre. Vagyis rosszul és kényelmetlenül kerültünk be a Kelet-Közép-Európát integráló Habsburg-birodalomba. Ezt a rossz helyzetünket korrigálta valamennyire a török kiűzése, majd a Rá- kóczi-szabadságharc és a szatmári béke. Ezután a dinasztikus, multinacionális birodalmon belül konszolidálódott a területileg egyazon nagy keretbe tartozó, ha nem is újra egyesült Magyarország helyzete, ezáltal a XVIII. században újjáépült az ország. A XIX. század pedig alapjában véve sikeres volt nemzetünk polgári fejlődése és felzárkózása szempontjából. 1848 ugyanis annak ellenére nagy eredményeket hozott, hogy 1849-ben elbukott.

— Ezek szerint nagyjából két évszázadonként követték egymást történelmünk jó és balszerencsés időszakai?

— A középkori királyság élete hosszabb volt. Az Árpádok kora három évszázadig tartott. Ezután Magyarország a XIV—XV. században talán még köze