Irodalmi Szemle, 1998
1998/1-2 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Matus Mónika: Győry Attila: Ütközés
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Győry Attila: Ütközés „Tehetséges, pályája ívelésének kezdetén áll — mondották róla, s ugyanezek a jól értesült irodalmi sznobok valójában nem is sejtették, hogy miféle kalandos, kettős életet él” — írja Győry Attila új regényének, az Ütközésnek egyik főszereplőjéről. Ezt a mondatot akár magáról is írhatta volna. így: múlt időben. Győry Attila ugyanis már nem áll pályája ívelésének a kezdetén. Már eddig megjelent műveiben (Vércsapolás, Az utolsó légy) feltűnt, mennyire jó, rövid lélegzetű, szerkesztett, kerek, zárt novellákat tud írni, míg regénye (Kitörés) lendületes, dinamikus ugyan, mégis szétfolyó eseménytömeget alkot. Új kötetében nagyon jól ötvözte képességeit: tulajdonképpen keretregény, melyben öt (valójában négy), tartalmilag különböző, zárt, novellaszerű fejezetet forrasztott egységes egésszé, az egyes részek közti párhuzam alapján. A mottót és prológust követő első fejezetben megismerkedünk a három főszereplővel. Púpost („igazi neve mellékes dilemmának, figyelemreméltó felkiáltójelnek tűnt, aminek egyedüli funkciója a polgári léttel való azonosulás volt, mintegy státuszszimbólumként, hogy mégiscsak kötődik az emberi társadalomhoz”) hajnalban csengő berregése ébreszti: barátja, Igor érkezik egy négerrel, Nicoval, aki kokainnal kínálja őket. Kimennek az erkélyre, élvezni a tavaszi hajnalt, na és nézegetni a szemközti szupermarketban épp átöltöző nők látványát, miközben Nico megkérdezi Púpostól, hogy hisz-e a reinkarnációban. Púpos a dinnyében hisz: „az ember zabáljon minél több görögdinnyét, s akkor a dinnye Istene megsegíti őt”. A tavaszi hajnal, a vetkőző nők és a kábítószer hatására kitalálják: leugranak az ötödik emeleti erkélyről. A történet itt félbeszakad. A második fejezet Púpost az írót mutatja be, aki tehetséges, ám pénzét pornókiadványok írásával szerzi. Kokainmámorában beül egy autóbusz vezetőülésébe, és nekihajt egy tűzfalnak. Nico, a harmadik fejezet főszereplője, a kábítószernepperek hierarchiájában lép előre, „immár hivatalosan is a láthatatlan hálóhoz, a Szervezethez került, ahonnan csakis kétfelé vezet az út — a halálba, vagy a csúcsra”. A negyedik fejezet kulcsalakja, Igor, a számítógépes zseni, akinek fiatal kora ellenére „neve volt a szoftverpiacon, persze csak viszonylagosan, mert az agyát a Cég bérelte, a nevét a Cég futtatta, teljesen kisajátítva, kisajtolva belőle minden hasznos tudást”, nagyobb adag kábítószert ad be magának a szokásosnál, a nepper tévedéséből, aki már hiába élesztgeti. Minden fejezetet betéttörténettel egészít ki az író. Az első fejezetben egy hímringyó (gyilkosság után éppen) vár a villamosra, aki majd az ötödik fejezetben lesz a hármas öngyilkosság tanúja. Érdekes szerkezeti felépítéssel találkozunk itt: a betéttörténet is kettészakad, így maga is keretté válik, mint a fő szerkezeti réteg. A második fejezetben — mellékesen — megismerkedhetünk egy oroszul beszélő, szkizofrén nővel (mindkét jelző jellemző a társadal
