Irodalmi Szemle, 1998
1998/1-2 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Duba Gyula: Összefüggések keresése (Kiss József: Múltfaggatás és kisebbségi értéktudat)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE nem a láthatár is európai! Témái a szlovák—magyar együttélés, a kisebbségi léthelyzet megnyilvánulásai és jelzései, mintegy mindennapi gondjaink fogalmai, melyek felmutatva őket, történelmi méreteket öltenek, közfigyelmet és megoldást követelnek (a Volt egyszer egy Republika és a Sodrásban fejezetek Írásai). Szembesülnek a múlt rendszer megítélésére tett kísérletekkel és a Du- na-táji együttélés jövőjének körvonalazásában, az esélyek kitapogatásában nyernek mélyebb értelmet. A témák kisebbségi irányultságának és a szerző építő történelemszemlélete következtében a történelmi idő dominanciája gyengül, korok, kronológiák és adatok, a mindenkori történetírás tény- és dátumszerűsége mellékes lesz. Igazi szereplői a história emberi méretei, a történelmi tett és annak következményei. Valamiféle megkapó időfelettiség, bizonyos egyidejűség következik ebből. Mintegy az állandósult történelemtudat termékeny mezeje, a múltérzékelés igazságkereső erőtere, melynek energiái egy jóindulatú célszerűségnek, józan hasznossági elvnek és emberközpontú jogérzéknek vannak alávetve. Ilyen intellektuális erőtérben, a kisebbségi létszemlélet és jogigény jegyében igazságos magyarázatra és értékelésre talál Emanuel Rádl professzor és Rudolf Viest tábornok eszmei hagyatéka, Ľudovít Štúr politikai pályája és a jakobinusok öröksége, Széchenyi és Palacký gondolatai, Hruscsov számító bátorsága és Gyilasz hite, a Don-ka- nyar magyar drámája és Beneš dekrétumai, lélektani miniesszé kerekedik Hu- sák és Kádár egyéniségének és sorsának összevetéséből, értelmeződnek a Tiso-féle szlovák állam és a Masaryk-díj ellentmondásai, értelmes fény villan a nosztalgia és az illúziók szerepére a mindennapi történelmi érzékelésben és a politikai sarlatánkodásban. Érzékenységére utalva álljon itt egy idézet, melyet a jelenkori szlovák nemzeti tudatra vonatkoztatva vett át Ľubomír Lipták professzortól: „...valahol lelkűk csücskében a nemzetiségileg »tiszta« ország vágyképe él. Sokan nem többségi nemzetként, hanem veszélyeztetett kisebbség tagjaként reagálnak. Nem úgy, mint az az ember, akinek biztonságérzete van, aki szlovákságát nem kinyilatkoztatja, hanem lényében hordozza, s ezért magabiztosan elfogadhatja és elismerheti azokat az értékeket, amelyeket a németektől, a magyaroktól, a zsidóktól és csehektől kapott. (...) Mindebben (a történetírást is beleértve) híján vagyunk a nagyvonalúságnak, a bírálóképességnek, túlteng a konjunkturalizmus.” Mondanom sem kell az idézetről, a mai állami kisebbségpolitika mennyire találó képét leljük benne! Kiss József történelemszemléletének további érdekessége, mely írásai műfaji teljességét és értékét előnyösen befolyásolja, hogy szívesen vegyíti őket irodalmi és művészeti vonatkozásokkal. Ez bizonyára alkatából és az intuíciónak szánt szerepből is következik. A történész számos írásban irodalmi műre vagy művészeti jelenségre (tv-műsorra, filmre) reagál. Ebből jótékony műfaji átfedés és művészetfilozófiai kooperáció következhet. Aránylag korán (1993- ban) Jókai Arany emberére hivatkozva vetheti fel a történelmi jelentőségű gazdaságváltás „tőkehiányának” problémáját, Milo Urban Živý bič (Élő ostor) című regénye filmváltozatának újravetítése (a film 1966-ban készült) pedig