Irodalmi Szemle, 1997
1997/1 - MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY - Fónod Zoltán: Palack az ismeretlen jövendő számára
Fónod Zoltán Csanda Sándor nevéhez fűződik a harmadik kísérlet, éspedig az Első nemzedék című kötet, melyet 1968-ban adtak ki. A kötet lényegében portrésorozatból áll. A portrék sorrendje műfajokhoz igazodik, sem irányzati, sem stílusbeli elképzelésekhez nem kötődik. Fő szempontnak az ideológiai, irodalompolitikai elkötelezettséget tekintette, s bár portréiban az adat- és tényköz- lést fontosnak tartja, a szemléleti jegyek gyakran lerontják tárgyilagos tájékoztatás igényét. Negyedikként a saját kötetemet említhetem, melyet Üzenet címmel (A csehszlovákiai magyar irodalom 1918—1945 alcímmel) a budapesti Akadémiai Kiadó jelentetett meg 1993-ban. A kötet szintetizáló jelleggel, műfajok és irányzatok szerint próbálja a két világháború közötti kisebbségi irodalom értékrendjét megmutatni, utalva a magyar, illetve a cseh és szlovák irodalmi vonatkozásokra, hatásokra is. A munka rövidített változata egyetemi jegyzetként jelent meg, A csehszlovákiai magyar irodalom története (1918—1945) címmel, 1992-ben. Az említetteken kívül azokat a tanulmányokat említhetem, melyek egy-egy korszak fejlődésrajzát adva segíthetik a tájékozódást és az eligazítást az említett időszakban. A meghatározó jellegű tanulmányok között Szvatkó Pál munkája kínálkozik az első helyre (Szlovenszkói magyar irodalom, 1935), mellette Szalatnai Rezső tanulmányát (Irodalmi menetrend Szlovenszkón, 1933) említhetjük. Vass László tanulmánya (A felvidéki magyar irodalom, 1938) adatbőségével, minősítő jellegével imponáló. 1983-ban Turczel Lajos adott átfogó képet hat évtized irodalmáról (A csehszlovákiai magyar irodalom hat évtizedé). Turczel összefoglaló jellegű értékelést írt a két világháború közötti irodalomkritikáról is (Irodalomkritikánk 1918—1945 között, 1985). Sajtóban közölt profiljai pedig lassan egy sajátos irodalomtörténetté állnak össze. Az 1945 utáni irodalmi fejlődésről szóló híradás is meglehetősen szerény. Egyetlen irodalomtörténetként Görömbei András kötetét (A csehszlovákiai magyar irodalom 1945—1980, Bp. 1982) említhetjük. Görömbei árnyaltan, az irodalom jelentősebb képviselőire figyelve alkotta meg portréit és ad áttekintést az irodalmi fejlődésről. Ezen kívül néhány tanulmányt említhetünk (Kon- csol László: A csehszlovákiai magyar költészet a második világháború után, 1988; Uő.: A harmadvirágzás korszakai — ívek. és pályák, 1980; Tőzsér Árpád : A valóság esztétikumértéke a szlovákiai magyar költészet három fejezetében, 1975; Szeberényi Zoltán: Szerzők és műfajok a szlovákiai magyar értekező és kritikai irodalomban (1918—1988) 1993; Fónod Zoltán: „Gyorsmérleg”, A csehszlovákiai magyar irodalom 30 éve, 1980, valamint két portrékat tartalmazó kötetet — Szeberényi Zoltán: Arcok és művek, 1988, továbbá Bodnár Gyula és Tóth László Nyomkereső című kiadványát, 1994) említhetünk. Ez utóbbi a szöveggyűjtemény jelleg mellett a kisebbségi irodalom kistükre is kíván lenni. A közelmúltban jelent meg Zalabai Zsigmond tanulmánykötete, Verstörténés (1995) címmel, mely a magyar líra fiatalabb nemzedékéről ad képet.
