Irodalmi Szemle, 1997
1997/11-12 - Ozsvald Árpád: Árva lett a tenger nélküled, Látomások, Epilógus (vers)
OZSVALD ÁRPÁD OZSVALD ÁRPÁD Árva lett a tenger nélküled Hát elmentél te is, minden tengerek kapitánya, tengeri liliomok, hárfacsigák, lila medúzák őrizője, megtértél az elíziumi mezőkre, az Örök csend világába, pedig azt hittük, halhatatlan vagy, mint a szikár görög istenek, játékos delfinek kísértek, tengeri najádok sirattak, szirének énekeltek fájdalmas zsoltárokat váratlan halálod hírére. Calypso hajódon fekete zászlót lenget a szél, nem bolyongsz már társaiddal együtt Odüsszeuszként a végtelen hullámokon, kíváncsi szemedben kialudt a fény. Árva lett a tenger nélküled! Ki vigyázza majd fáradt, egyre gyengülő szívverését beteg Földünknek ezután? Az Olümposz csúcsáról nézz le ránk néha Cousteau kapitány!
/
