Irodalmi Szemle, 1997
1997/11-12 - Ady Endre versei: Ki látott engem, Sípja régi babonának, Követelő írás sorsunkért, Megmaradok virágos mezőkön
ADY ENDRE VERSEI 120 éve született ADY ENDRE „Követelem a Holnapot..” Ki látott engem? Volt nálamnál már haragosabb Élet? S haragudtam-e vagy csak hitem tévedt? Szivem vájjon nem szent harang verője? Vagyok csakugyan dühök keverője? Kit mutatok s mit kutató szemeknek? Nem csalom-e azokat, kik szeretnek? Szeretem-e azokat, kiknek mondom? Méltán gerjeszt haragot büszke gondom? Ennen dühöm nem csak piros káprázat? S azok forrók, kik közelemben fáznak? Bolond tüzem alágyujt-e sziveknek? Szeretnek-e, kik szerelmet lihegnek? Csókos szám miért tör szitokba rögtön? Nem tenyeremet rejti csak az öklöm? Pótolnak-e életet élet-morzsák? Érdemlem-e szánásnak csúnya sorsát? Szabad-e engem hidegen megértni? Szabad közönnyel előlem kitérni? Gerjedt lelkemnek ki látta valóját? Ki lát, szivem, sebes és örök jóság? Istenülő vágyaimba ki látott? Óh, vak szivű, hideg szemű barátok.
