Irodalmi Szemle, 1997
1997/10 - TALLÓZÓ - Csoóri Sándor: Halott katonák oszlopa a Donnál
CSOÓRI SÁNDOR Halott katonák oszlopa a Donnál Tisztelt orosz polgárok! Don mellettiek! Bordirovka lakói! Élők és holtak követeiként jöttünk Magyarországról az önök hazájába. Több mint ötven esztendeje indultunk el erre a fájdalommal és gyásszal kikövezett, nagy útra: a Don melletti katonatemetők elárvult, föld alatti birodalmához, de a történelem és a politika megkerülhetetlen terepakadályai miatt csak most érkezhettünk ide. Köszönjük, hogy a Megbékélés Kapuját kinyitották előttünk. Tudjuk és megértjük, hogy döntésük nehéz volt, sőt nehéz még most is, ezekben a fegyelmezett és szertartásos órákban, hisz önöknek nemcsak saját nevükben, hanem minden elesett katonájuk és polgártársuk helyett is dönteniük kellett a magyar emlékmű fölállításáról. E háborús század az emlékezés és megbocsátás drámáját hagyta ránk, ma élőkre Európa minden talpalatnyi helyén, ahol a gyűlölet, az öldöklés, a fesztelen barbárság dicsőséges vagy dicstelen nagy jelenetei lejátszódtak. A Don-kanyar a mi számunkra, magyarok számára a bukás és a végzet jelentésével azonos. Ezerszáz éves történelmünkben négyszer ért minket hasonló csapás. Először 1241-ben, amikor Batu kán vezérletével tatár seregek dúlták föl s pusztították el országunkat; másodszor 1526-ban, amikor az Európa meghódítására készülő török birodalom tiport el minket, útban állókat; harmadszor 1849-ben, amikor szabadságharcunkat a Habsburg-ház csakis az oroszok segítségével tudta leverni; s negyedszer itt, a Don-kanyarban, amikor a 2. magyar hadsereg, idegen érdekek nyilvánvaló áldozataként, fölmorzsolódott s elpusztult. János jelenései a Bibliában figyelmeztető, profetikus látomások. Egy eljövendő, költői apokalipszis bomlik ki bennük az erkölcs és a képzelet hatalma által. Az apokalipszis viszont, amelyet az orosz frontra kirendelt magyar katonák éltek át, s amelybe százezrével belehaltak, nem a profetikus képzelet műve volt, hanem a nagyhatalmú valóságé. A tankoké, az ágyúké, a hóé, a fagyhalálé, amely mint lidérces fegyvernem a hazájukat védő orosz katonákat és népet segítette. Beszéltem olyan túlélőkkel, akik a csonttá keményedett, halott katonáink százait talpukra állítva szúrták bele a hóba, hogy ne halottnak, hanem elevennek láthassák őket a visszavonulásTALLÓZÓ
