Irodalmi Szemle, 1997

1997/10 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - N. Tóth Anikó: Az író, az asztalos és a mimózák

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

gyártást. Igazi szakember, aki egyedi bútordarabokat is tud csinálni, bár alkotásait rendszerint megsemmisítik. így a Március című elbeszélés faragott székeit a nyaralófosztogatók vágják földhöz s dobják a kandallóba; a Mint a felszabadítók nászajándéknak szánt diófa bútorát az örömanya és a faképnél hagyott vőlegény hasogatja föl, s maga Irmai tüzeli el télen. Ironikus megjegyzése szerint (ami ugyan eredetileg nem tőle származik) a művészeknek az a dolguk, hogy fölgyújtsák a világot. Az egyedi bútordarabok faragása helyett ezért inkább idénymunkákat vállal, s igyekszik segíteni barátain (rokon vonás M. Holló Jánossal!), akik általában művészek vagy valamiféleképpen alkotó emberek. Például Vukoje, a tengerparti giccsfestő képeit kagylókkal ragasztgatja körbe. Sikerrel megment egy színházi bemutatót. A tehetségtelen költőt, Hugyik Mihályt kántori állással kárpótolja. És természetesen M. Holló Jánosnak szolgáltatja a történeteket. így őrzi meg magát, egyrészt életrészleteivel az ismerősök emlékezetében, másrészt M. Holló János lejegyzett írásaiban élettörténete kiteljesedik, vagyis magánmítosszá alakul.

A jellegzetes narrációból következik, hogy Irmai egyszerre van kívül és belül, hogy az elbeszélések nagyrészt róla szólnak ugyan, de különös módon mindig bizonyos távolságból figyeli magát és (az egyébként néhány mondattal nagyon pontosan megjelenített) többieket. Érzelmileg függetleníti magát a sorscsapásoktól, s így kezelni tudja mások tragédiáit, sőt empatikus készsége folytán (soha nem agresszív) irányítással megoldja problémáikat. Van ebben naiv rácsodálkozás, ugyanakkor jó emberismeretről tanúskodó mindentudó fölény. Ebből ered az az irónia is, amely átjárja a kötet elbeszéléseit. így Irmai József rokona a Gion-regénytrilógiában (Virágos katona, Rózsaméz, Eza nap a miénk) szereplő Rojtos Galali Istvánnak vagy a Börtönről álmodom mostanában című regény főhősének. A kötetkompozíciót tekintve pedig Az angyali vigasság című novellafüzér társa a Mint a felszabadítók elbeszélésciklus. Ott ugyan a keretet nem különálló novellák jelzik, hanem egy helyzet (az elbeszélő történeteinek mesélésével próbál megakadályozni egy nyilvános — kocsmai — öngyilkosságot), viszont hasonlóképpen visszatérő szereplők, ismerős helyszínek teszik átjárhatóvá az elbeszéléseket.

Gion Nándor látszólag naiv, mégis ravaszul összetett elbeszélőt szerepeltet szívesen. Ebből az egyes szám első személyű nézőpontból kényelmesen és hitelesen olyan egyéni időt tud megfigyelni és láttatni, mely tükröt tart a közösségi (így társadalmi, történelmi) időnek. így válik a közelmúlt krónikásává, ugyanakkor magánmitológiákat teremtő és összekapcsoló írásművésszé.

(Osiris Kiadó, Budapest 1996)

N. Tóth Anikó