Irodalmi Szemle, 1997
1997/1 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: II. Rákóczi Ferenc emlékének őrzése, ápolása Szlovákiában és Kárpátalján 1918 és 1938 között
II. Rákóczi Ferenc emlékének őrzése, ápolása Szlovákiában és Kárpátalján 1918 és 1938 között A Prágai Magyar Hírlap utolsó vonatkozó cikke július 30-án A kassai Rá- kóczi-ünnépség tanulságai címmel jelent meg, s az ismert kassai író és publicista, Sándor Imre volt a szerzője. írásában történik említés a város vezetősége által szervezett történelmi kiállítás sérelmezett anyagáról, s arról is, hogy a kiállítás propaganda-füzetében Rákóczi rodostói házának a felállítására is ígéretet tettek, de az nem valósult meg. A rodostói ház 1905-től Kassa egyik legnépszerűbb muzeális értéke volt, s aztán az 1918 utáni magyar emlékmű-rombolások, eltávolítások idején tűnt el. Szétszedett alkatrészeit csak a 30-as évek második felében találták meg egy kassai ház pincéjében. Dél-Szlo- vákia Magyarországhoz való visszacsatolása után helyreállították, de 1945 után ismét az eltávolítás, eltűnés sorsára jutott. Ma már újra közönségvonzó múzeumi objektum, s reméljük, hogy az Egyesült Európában is az marad. V Két háború közötti Rákóczi-kultuszunk alapforrásainak felmutatása után megismétlem azt, hogy a szlovákiai magyar irodalomban jelentősnek mondható Rákóczi-tárgyú alkotás nem jött létre. A már említett munkák (Darkó István és Bellyei László egyfelvonásosai, Sziklay Ferenc, Palotai Boris és Bodnár István versei) közepesek vagy annál is gyengébbek voltak, s Ásgúthy Erzsébet három feldolgozása (a Rodostói hajnal című novella, a Szerelem a nagy fejedelem árnyékában című drámarészlet és a Franciscus Princeps Rákóczi de Saáros című hangjáték) sem kiemelkedő. Sziklay Fohász Rákóczihoz című ódájának kivételével a többi alkotást most újraolvastam, de komolyabb értéket csak eszmei vonatkozásban látok bennük. A Sziklay-vershez nem sikerült hozzájutnom, de tudom azt, hogy a lírát csak alkalmilag művelő író, irodalmi és verstani műveltsége ellenére, kiemelkedő verset sohasem írt. Ettől a lehetőségtől az alkalmiság penzumszerűség fosztotta meg. Ami Ásgúthy Erzsébetet illeti, ő a felsorolt munkáit nem jubileumi alkalomból, hanem hosszan tartó vonzalomból írta, s ez az írásainak a tökéletesebb művészi kimunkáltság hiányában is érezhető varázst kölcsönzött. Meg kell említeni, hogy a szlovákiai magyar írók közül Fábry Zoltán is hatásosan idézte fel a szabadságharcos Rákóczit. Egy héttel a kassai Rákóczi-nap után, 1938. július 31-én történt ez, mikor a kassai antifasiszta manifesztáción felolvasták az ő Üzenet Kassán át című írását: „A szlovenszkói magyar író üdvözlete ezen a manifesztáción nem az ünnepi alkalom frázisa, de a legszebb hagyomány és a szlovenszkói adottság parancsa — írta. Rákóczitól Kossuthig, Petőfitől Adyig minden igaz magyar álma Közép-Európa megbékélése, e táj népeinek testvérisége volt. Rákóczi szabadságharca az itt élő népek harci manifesztációja volt a német hatalmi uralom ellen. Ma ez a veszedelem ezen a földön újra aktuális. Tegnap még Ausztria volt a válaszfal, ma az imperializmus legmohóbbja a nyakunkon van. Nem a magyarok, csehek, szlovákok, románon, szerbek és horvátok nyakán, hanem a Duna-me- dence nyakán. Rákóczi kesergője — »jön a német, dúl-fúl, éget, mindent
