Irodalmi Szemle, 1997
1997/10 - Hajdú István: Leszámolások ( regényrészlet)
HAJDÚ ISTVÁN elébe menni és felismerni, követni úttalan utakon, de ki tudja, hogy nem na- pozik-e pont itt mellettünk, és hasztalan próbálja meggyőzni a jelen lévő ma- melukokat? Hát ki tudná? Senki közülünk, csak ő maga. Tiszta röhej, hogy amikor valakire vársz, az biztos nem jön meg, de amikor nem várod az tuti, hogy betoppan. Á, tudod mit? Azt mondják rólatok, hogy a város legtehetségesebb... — Hm? — Csak egy kicsit őrültek, olyan dilinósak. — tette még hozzá, de mintha megbánta volna, egy fűszálat szakított le, és a szájába dugta. Ilyen és ehhez hasonló pótcselekvések miatt vesztette el szüntelenül a legegyszerűbb közvetlen utat. — Az ő bajuk. Már nehogy én alacsonyodjam le, és butuljak hozzájuk, akik lakájok a saját házukban, és végigalusszák útjukat! — De hisz ezt én is tudom, csak ne hallanám jobbról-balról. — Nézd — mondta E.F., és közben mutatóujjával az ég felé mutatott —, ott rugdalózik a pszichiáterem, hát ki itt a nem normális? Avagy így teszem fel a kéárdést: deviáns az, akinek kicsüng a feje a dobozból? Azt hiszed, hogy én nem kételkedem? Dehogyisnem. Csak én már megbizonyosodtam arról, hogy akikre ráfogják, hogy őrültek, összekötő kapcsok az isteni mindenség között, aki nem bírja a szüntelen kompromisszumokat. Tehát inkább hazudj, ha nem akarsz magad köré túl sok ellenséget, tagadd és kicsinyítsd az adódó problémákat. Egy nagy Dalest! Mit akarnak tőlem? Legyek templomba járó, rövidgatyás kiscserkész? Nem, nem. Egyértelmű a fájdalom és neheztelés. Tudják bizony nagyon is jól, hogy tudjuk, hogy tudják: szar az egész, csak egyeseknek több jutott belőle. Valójában őrülteknek titulálnak, mert nem szaladunk megérinteni az apostolokat és cirkuszi szenteket, hanem szenteltvíz nélkül vitatkozunk az istennel, és másképp éljük ki a bolondériánkat; az önpusztító alkotásban, és erre nincs földi mérce, tehát lehetetlen helyeselni. Haha (nem valódi nevetés), próbálj csak egy képviselőnek puszit nyomni a homlokára, nem érti meg a játékot. A legjobb esetben elvörösödik, mint a meleg vízben dunsztolt rák, és ijedten törölgetni kezdi magát. S ez az egész, amit tenni tud, nem mer utólag tiltakozni, hogy erőszakot követnek el rajta, hisz a puszis rugdalta el valójában oda, aminek most viselnie kell a következményeit. Az első lépés az igazság irányába, hogy nem próbálunk másokat cukroszsákba gyömöszölni, csakhogy egyeseket erre folytonosan emlékeztetni kell, mert a hatalomtól elveszett az emlékezetük, és azt hiszik magukról, hogy karizmatikus egyéniségek, akiknek feladata vezetni és összetartani a nyájat. A magam részéről nem kedvelem az ostorcsattogtatást, eszembe juttatja porcikáim fájdalmát és testem támadható esendőségét. Reggelente elvesztem a beszédkészségem ajándékát, és mérgemben muszáj egy nagyot csapni az asztalra, mert dühös vagyok. Tudom, hogy újra megzabáltam a kínaiak maceszét, a furcsa hangú rizst, amely fülemen keresztül pattog a szürkeállományomra, olyan hangos durrogással, mint amikor száz ágyút sütnek el a tar
