Irodalmi Szemle, 1997
1997/1 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: II. Rákóczi Ferenc emlékének őrzése, ápolása Szlovákiában és Kárpátalján 1918 és 1938 között
II. Rákóczi Ferenc emlékének őrzése, ápolása Szlovákiában és Kárpátalján 1918 és 1938 között írt megrendítően szép levelét közölte, a jelen idejű két és fél oldalas megemlékezést pedig A Nagyságos fejedelem emlékének címmel a lap főszerkesztője, Rády Elemér írta. Rákóczi felekezeti türelmességgel párosuló mély katolikus hitének elemézese után megállapította, hogy „ennek a tiszta belső tűznek az eredménye volt, hogy igazi népi mozgalommá tudta szélesíteni a szabadságharcot”. Mert a kuruc szabadságharc népi mozgalom volt. Rákóczi politikai zsenialitásának a bizonyítéka, hogy megtalálta azt a vezérlő gondolatot, mely Magyarország és főleg a mai Szlovákia akkori népeiben a szolidaritás, a sorsközösség gondolatát fel tudta ébreszteni és cselekvéssé teljesíteni. A Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt szlovákiai magyar szekciójának pozsonyi hetilapjában, a Csehszlovák Népszavában 1935- április 7-én egy közlemény jelent meg: Bodnár István Rákóczi című verse. Bodnár olyan magyarországi „utóemigráns” volt, aki fiatal politikai üldözöttként a 30-as évek elején jött Csehszlovákiába, s a szociáldemokrata sajtóban publikált. Verse formailag gyenge alkotás, de érdekes személyes vonatkozásai vannak: számű- zöttként és a Rákócziak Sárospatakjának fiaként szólítja meg „a magyar rongyosoknak vezérlő nagy urát”, akihez „szabadságszerető fiatal szívvel apellál”. A Szlovenszkói Magyar Kultűregyesület (SzMKE) ismeretterjesztő lapjának, a Komáromban megjelenő Magyar Vasárnapnak 1935-ben anyagi nehézségek miatt csak 6 száma jelent meg, s azok is összevontan (1—2., 3—4., 5—6.). Az 1—2. számban a vezércikk helyén Rákóczi című tartalmas szerkesztőségi cikk méltatta a fejedelmet és a szabadságharcot. Az 1921-től 1944-ig fennálló kitűnő pedagógiai és módszertani lap, a Komáromban kéthetenként megjelenő Magyar Tanító az évforduló alkalmából két színvonalas írást közölt: Boross Béla: A Rákóczi-emlékezések tanulságai, 1935- 7. sz.; Szepesi Gyula: Rákóczi Ferenc, uo. IV Az 1926-os és 1935-ös nagy évfordulókon kívül még volt egy olyan jelentős esemény, amely 1918 és 1838 közötti Rákóczi-kultuszukat tovább erősítette, mintegy betetőzte. Ez pedig egy 1938 júliusában részlegesen megvalósított régebbi kassai terv volt. 1906-ban Rákóczi hamvainak Kassára hozatala után országos mozgalom indult a fejedelem emlékének méltó megörökítésére. A tervezett lovasszoborra néhány év alatt hetvenötezer korona gyűlt össze, de a világháború kitörése, s aztán az 1918-as államfordulat a szép tervet hosszú időre meghiúsította. Végre 1936-ban úgy döntött Kassa város képviselő-testü- lete, hogy csak egy művészi kivitelű emléktáblát készítenek, s a szoboralap megmaradt összegét a dóm restaurálására fordítják. Az emléktábla felavatására két év múlva, 1938 júliusában került sor. Megint a Prágai Magyar Hírlap volt az a sajtóorgánum, amely az emléktábla-ügy alakulását folyamatos figyelemmel kísérte, s a felállítás előtt napokban is több cikkben tájékoztatta a közönséget a végzett munkáról és az avató ünnepség programjáról. A domborműves emléktáblát Sípos Béla műépítészmérnök tervezte, Löffler Béla szobrászművész mintázta, s Buchner Béla
