Irodalmi Szemle, 1997
1997/10 - Hajdú István: Leszámolások ( regényrészlet)
HAJDÚ ISTVÁN Leszámolások (Regényrészlet) Strand Az árutermelő társadalom írói, kevés kivétellel, azt hitték százötven éven keresztül, hogy a boldog felelőtlenség állapotában élhetnek. Valóban így is éltek, és aztán meghaltak, magányosan, ahogyan éltek. Mi azonban, a huszadik század írói, soha többé nem leszünk egyedül. Ellenkezőleg, tudnunk kell: nem szökhetünk meg a közös nyomorúságból, és ha igazolhat egyáltalán bennünket valami, akkor csak az lehet, hogy beszélünk, amennyire csak telik tőlünk, azok helyett, akik nem tudnak beszélni. De valóban mindazokért kell szótanunk, akik e pillanatban szenvednek, tekintet nélkül az őket elnyomó államok és pártok múlt vagy jövendő nagyságára: a művészek számára nincsenek kiváltságos hóhérok. Ezért nem szolgálhat a szépség ma sem, főleg ma, egyetlen pártot sem; csakis az emberek fájdalmát, avagy szabadságát szolgálja, hosszabb vagy rövidebb távra. Az az igazán elkötelezett író, aki mindenestül vállalja a harcot, de nem hajlandó csatlakozni a reguláris hadseregek egyikéhez sem, tehát „szabad harcos”. Albert Camus Megérkezni valahová lehet ugyanolyan veszélyes, mint elindulni. Engel- hardt Ferenc (E.F.) strapabíró volt, akár egy északi-sarki szánhúzó eb, csak az nyugtalanította, hogy olyan előérzet fészkelte be magát a tudatába, hogy egyszer csak megpattan benne a húr, és akkor csúfos véget ér abbéli igyekezete, hogy éles kanyarok nélkül járja végig az utat az előtte derengő cél felé. Micsoda feltételezés, még hogy elpattan a húr! Benne? Soha! Inkább nőni, növekedni tudásban, minél közelebb kerülni ahhoz a valamihez, amit a kishitű- ek előszeretettel neveznek végső igazságnak, nirvánának vagy mi a fityfenének. Néhány évvel később, amikor rájött, hogy egyetlen pillanatban sem szabad várni semmire, megfeledkezett az egészről, miközben csípőssé vált a nyelve, bölcsek a gondolatai, akár a legbőszebb, de legmegfontoltabb hordószónoké. HASZNÁLJÁTOK MÁR KI VÉGRE INTELLEKTUSOTOKAT! És mindez élt benne. A végtelen változások újabb és újabb cselekvésre ösztönözték, és föl-fölvillantották előtte a lehetséges megoldások halmazait,
