Irodalmi Szemle, 1997
1997/8-9 - Gál Sándor: A Kerek Nagyasszonyhoz címzett fogadó (regényrészlet)
GÁL SÁNDOR 85 A Kerek Nagyasszonyhoz címzett fogadó (Regényrészlet) {Ennek az írásnak minden betűje igaz. A többit kitaláltam.) Egyik délután — a T-34-es takarítása közben — összegeztem magamban az utóbbi napok-hetek eseményeit, a szabadság civii- villanásait is ide értve, s arra a következtetésre jutottam, hogy a lehető leghamarabb fel kell keresnem a Kerek Nagyasszonyt. Kicsit belefáradtam a katonaiét üzemzavaraiba, s egyébként is kívánatosnak látszott egy jót beszélgetni von Šternberk munkaszolgálatos egyénnel, akivel, bár ezt nem jeleztem eddig, hellyel-közzel azért találkozgattam. Ezért egy alkalmas pillanatban a garázsok mögötti „titkos” kijáraton kisliccoltam, s a petepákok ügyeletesét megkértem, kerítené elő számomra Šternberk közlegényt, aki nemsokára életnagyságban fel is tűnt a fabarakk mellett. — Van egy tervem — fogadtam eléggé szokatlan udvariatlansággal, mert siettem. — Hallgatlak — így von Šternberk. — Szombatra meghívlak vacsorázni a Kulatá Bábába. Von Šternberk erre, eltérően választékos beszédétől — nyilvánvalóan javaslatom megzavarhatta — közönségesen lehülyézett. — Egy évem van még hátra — fogta aztán civilebbre a szót —, és semmi szükségem arra, hogy kivagyiságod miatt még rám sózzanak pár hónapot. (Akkor még aligha sejthettük, hogy ez ettől függetlenül bekövetkezik.) — Šternberk közlegény — vágtam vissza keményen —, te bár született kékvérű arisztokrata vagy, nemcsak hülyébb, hanem gyávább is vagy nálam. — A gyávát azonnal vond vissza — szikrázott fel a tekintete —, mert... — Mi mert? Kihívsz párbajra? —- Megtenném — szelídült kissé a dühe —, de nem lehet. Te ugyanis nem vagy párbajképes. — Miért? Talán mert nincs glasszékesztyűm, vagy mi? Lőni pedig jobban lövök nálad. Ha párbajozunk, előbb kilyukasztom mindkét fülcii. pádat, aztán az orrodat is ellövöm. Profilból —- tettem hozzá magyarázatként —■-, hogy ne hordhasd olyan magasan. — Mindig csak durrogatnál... De ha kardra mennénk?
