Irodalmi Szemle, 1997

1997/8-9 - Z. Németh István: Pirogram III, Gyilkos megmentő (versek)

£ NÉMETH ISTVÁN

Pirogram III

Néró fülébe rímeket suttogsz; gyengéden szorítod Napóleon nyakát, kémcsőbe sírsz; virágporral vegyíted, megöntözöd vele új Guernicát;

^4mz‘r mondasz, Oppenheimer is mondta már, amit hiszel, hitte már Hannibál Marionett, ki letépte drótjait, fejvesztve menekülsz (egérút: holnapig). Hóhérok tekintete követ; lennél selymes szavakból szőtt szöveg, lantán vagy laurencium, sílécreccsenés utáni szilencium, lavina előtti nyugalom, de a pogromoktól véres falakon ott ragyog már a neved.

Csak ne kéne etetned a történelmet, e szörnyeteget, e pirogramot!

De Káin dedikálta anyakönyved, s arcodon Noé könnye ragyog.

Gyilkos megmentő

Szívzörejek közt egy csepp csend vagy, őrt szerelemben lélegző, mint aki megjön, mint aki elhagy, mint aki gyilkos megmentő.

Mint aki józan, mint aki részeg, mint aki néma, úgy kiált