Irodalmi Szemle, 1997

1997/8-9 - Fodor András: Valahai évszakok, Formált homok, Románc, Ilyen az ősz?, A tél meg én (versek)

Fodor András versei

81

dús hullámba toriad, íves koszorúba csattan a fején.

Nézd csak a szemét, szól, hátha az a kékség a semmibe old csak, mint az üres ég.

Nézem: a szelíd kék árad\ de a fehér villan: a szemöldök boltja fent sötét.

Csak mosolyát még, szól, elveszel-e benne?

Mit nyer az utolsó tét egy mosolyért?

Nézem: s lám, se ő, se én, se a világ nincs. Széles mosolyába minden belefért.

Ilyen az ősz?

A falu már sötétebb, a szekér lassudabb. Paták irdalják át a mély kígyónyomokat.

Férfi Iából a réten, gázló után figyel, a sárba lépked mégis, fonott korsót ölel.

Híd menti pocsolyában öt kacsa hentereg, szőlőt majszol a fánál egy kese kisgyerek.