Irodalmi Szemle, 1997
1997/8-9 - KÖSZÖNTJÜK TURCZEL LAJOST - Vadkerty Katalin: Magyarok Csehszlovákiában (1945—1949)
78 Köszörűjük Turczel Lajost SO.szülctésnapján A gazdaságilag ellehetetlenített, nemzetiségében megalázott, megfélemlített map írok — s az akció megfogalmazói éppen ezekre a tényekre alapoztak — tömegesen írták alá a szlovák nemzetiség megadását. 410 000-en adtak be reszk vakizációs kérvényt. Közülük — mivel a párizsi békekonferencia elutasította a csehszlovák kormány által kért 200 000 magyar kitoloncolását — kb. 327 ezer magyarnak ítélték meg a szlovák nemzetiséget, akik zöme az első alkalmat felhasználta, hogy „visszatérjen ősei nemzetébe”, s már az '950-es évek elején nyíltan magyarnak vallotta magát. Az 1950-es népszámlál ás 367 733, az 1961-es 533 934, az 1970-es 570 478, az 1980-as 576 617, az 1991-es 655 741 magyar nemzetiségű lakost jegyez. A reszlovakizálás ténye mégis negatívan befolyásolta a magyar nemzetiség alakulását, mert sok, reszlovakizálást kért család gyermeke járt szlovák iskolába, s bár odahaza magyarul beszéltek, a nemzettudatukat aláásta, majd megsemmisítette a szlovák nyelvű oktatás, s ezek gyermekei már nem beszélik őseik nyelvét.23 A dél-szlovákiai évszázados magyar etnikai tömbök feldarabolásában, a tisztán vagy zömmel magyarlakta vidékek „vegyes lakosságúvá” válásában jelentős szerepe volt a csehszlovák kormány ún. „belső betelepítési” terveinek. Végrehajtását a kormány a Szlovák Telepítési Hivatalra bízta. A belső telepítés keretében akarták földhöz és gazdasághoz juttatni — természetesen a magyarok vagyonából — az északi, a hegyvidékek legszegényebb családjait. A betelepítés első fázisában az elkobzott német és magyar nagybirtokokra telepítettek, de 1946 nyarától már a magyar —- még a gazdák kezelésében lévő — birtokokra is beutaltak szlovák családokat. 1947 februárjától — ahogy már jeleztük — a kényszerközmunkások gazdaságait is kiutalták. A lakosságcsere megkezdését követően nem egy magyarországi kitelepítéssel sújtott magyar nagygazda birtokát osztották ki a belső telepeseknek. A belső telepítések következetes végrehajtásának az eredménye volt, hogy a járások rendőrparancsnokainak jelentése szerint — pl. a „tiszta magyar lakosságú Somorjai járásban — 1945 decemberében már érezhető lett a szláv jelenlét”. * * * Az ENSZ 1950-ben jóváhagyott konvenciója szerint genocídiumnak kell tekinteni az egyes népcsoportok életfeltételének olyan tudatos megváltoztatását, amely teljes, ill. részleges fizikai megsemmisítésükhöz vezethet, valamint az olyan rendeletek kiadását és végrehajtását, az olyan akciók szervezését, amelyek az érintett népcsoportok körében olyan lelki és testi traumákat idéznek elő, melyek megakadályozzák a népcsoport normális életét, szaporodását. Genocídium minden etnikai alapon elrendelt diszkrimináció. Genocídiumot megközelítő állapot, amikor egy népcsoportot egyes politikusai, politikai pártjai kollektív bűnösséggel vádolnak, s ennek megfelelően büntetnek. A csehszlovákiai magyarokat az etnikai alapon kimondott kollektív bűnösségükre hivatkozva megfosztották az állampolgárságuktól, vagyonuktól, kultúrájuktól, megtiltották az anyanyelvűk használatát. A kollektív bűnösség elve lett az új, „tisztán szláv csehszlovák nemzetállam” alapja, s en-
