Irodalmi Szemle, 1997

1997/8-9 - KÖSZÖNTJÜK TURCZEL LAJOST - Vadkerty Katalin: Magyarok Csehszlovákiában (1945—1949)

Köszöntjük Turczel Lajost SO.születésnapján 77 litikai kényszerítésre szánta el magát. A Belügyi Megbízotti Hivatal belső uta­sítása alapján megkezdték a magyar kisparasztok és mezőgazdasági munká­sok deportálását Csehországba, ahol kényszermunkára rendelték őket. A csehszlovák kormány — kiemelten a nyugati szövetségesek számára önigazo­lásként — a magyarok kényszermunkáját a 88/1945-ös elnöki rendelettel iga­zolta. Ez a közmunkarenaeiet egyenlő mértékben érinti az ország összes felnőtt lakosát, nincs nemzetiségi, nincs kényszerítő jellege. Egész sor felmen­tési lehetőséget sorol fel, s nem érinti a közmunkára kijelöltek vagyonát. A magyarok esetében nem a munkaerőt, hanem egész családokat szállítottak el, szlovákiai vagyonukat elkobozták, majd ezt követően szlovák telepeseknek, az ún. bizalmiaknak utalták ki. A kényszerközmunka 393 községet, 9610 „gazdasági egységet” (vagyis egy fedél alatt élő nagycsaládot), 41 640 személyt érintett. A közmunkát önként vállaló magyarokkal együtt 11 568 gazdasági egység, 43 546 személy hagyta el szülőföldjét. A kilakoltatottak között 5642 hat évnél fiatalabb gyermek volt, vagyis az összíétszám 12,55%-a. A szokatlanul hideg (-20, -22 Celsius-fok), hófúvásos időben a katonaság ál­tal körülzárt községekből távozásra kényszerített, szegényesen öltözött gyer­mekek és asszonyok szenvedése, a halálesetek, a bevagonírozást végző fegyveres erők durvasága, kíméletlensége alapján nemcsak a magyarországi, hanem a nyugat-európai és az amerikai sajtó is deportálásokról írt. A kény­szerközmunkások vagyonának elkobzásából és szlovákoknak való kiutalásá­ból arra következtettek, hogy nem ideiglenes intézkedésről, hanem végleges széttelepítésről van szó. Ä deportálást a magyar kormány, valamint Károlyi Mihály és Mindszenty József mellett elítélték a nyugat-európai államok és az USA kormánya, de megszólaltak a deportálások hazai ellenzői is. A katolikus egyház részéről a nagyszombati püspök, az evangélikusok részéről két csehországi evangélikus lelkész. Kendőzetlenül feltárták az embertelenségeket, amelyekkel — így ír­ják — a csehszlovák kormány, a cseh és a szlovák politikai vezetés saját nem­zetét járatja le a világ előtt. Az 1945. november 19-én megkezdett deportálásokat a nemzetközi politikai életben keltett elítélő visszhangja miatt s végül a magyar kormány erélyes köz­belépésére VL dementis külügyi államtitkár 1947. február 27-én leállíttattad A szlovákiai magyarok számának a csökkentését szolgálta az 1946. június 17-én belügyi megbízotti rendelettel meghirdetett reszlovakizálás is. A hivata­los indoklás szernt ezzel az akcióval a csehszlovák kormány „lehetőséget adott az elrru gyárosodon szlovákoknak, hogy visszatérhessenek őseik nemze­tébe”. A csehszlovák politika továbbra is azt hirdette, hogy a Dunától északra élő magyarok voltaképpen elmagyarosodott szlovákok. Elméletüknek ellent­mond, hogy a titkosított terveikben 450 000 Szlovákiában élő „etnikai rr.j- gyarról” írnak. A reszlovakizálás az ország egész területét érintette, mert a volt Szlovák Állam városaiban 1945 után is jelentős számú magyar élt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom