Irodalmi Szemle, 1997
1997/8-9 - KÖSZÖNTJÜK TURCZEL LAJOST - Fónod Zoltán: Évek mérlegen
Köszöntjük Turczel Lajost 80.szü! -tésnapján 57 sa. Minthogy annak idején a docensi címet ts habilitációs munkt köt-4- ték, szólhatnál néhány szót ezekről a müvekről. — Kandidátusi munkámat A csehszlovákiai magyar irodalom 1945 után címmel írtam, s 1961-ben védtem meg. Az opponenseim Andrej Mráz é jurái Spitzer voltak. A munkát résztanulmányok formájában folyóiratokban köz tem. A Két kor mezsgyéjént docensi habilitációs munkának nyújtottam be ban, s az opponenseim Milan Pišút, Dobossy László és Rákos Péter voltak. A professzori habilitációt a hetvenes évek második felében kétszer is kértem, de az 1968-as reformmozgalomban való tevékenységem miatt nem engedélyezték. Az 1989-es rendszerváltás után lehetőség lett volna rá, de mivel a tudományos fokozatokat én a tanszék érdekében tartottam fontosnak, nyugdíjasként már nem tartottam igényt a professzori titulusra. * Későbbi müveid (Hiányzó fejezetek, 1982; Portrék és fejlődésképek, 1977; Tanulmányok és emlékezések, 1987; Visszatekintések, 1995) főleg a két világháború közötti irodalmi és kulturális élet, valamint a sajtó, tudományos élet kérdéseivel foglalkoztak. A számadás szándéka vagy az értékek felmutatása vezetett ezekben a tanulmányaidban? — A felsorolt könyvek — és még az 1992-ben megjelent sporttörténeti munka is (Magyar sportélet Csehszlovákiában 1918—1938) — az első kisebbségi korszak szellemi életéhez kötődtek, s az értékfelmutatás mellett a Két kor mezsgyéjénben kitűzött két célt szolgálták. A művelődéstörténet viszonylatában én a nagyvonalú teljes kép kialakítására törekedtem, s a feltárt forrásokkal az ifjú kutatóreménységeket a szakterületek feldolgozására, részmonográfiák írására ösztönöztem. Hogy konkrét eseteket említsek: az egyetemen szakdolgozatként Popély Gyulának a Masaryk-akadémia, Kováts Miklósnak pedig a két háború közti hivatásos magyar színjátszás feldolgozását javasoltam. Mindkét munka doktori disszertációvá épült és kiadásra került. Az irodalomtörténet viszonylatában Szeberényi Zoltán — aki még a pedagógia főiskolán volt hallgatóm — a Két kor mezsgyéjén ihletésére írt monográfiát Győry Dezsőről, s kandidátusi munkaként védte meg. A magyar szakon kívüli ösztönző hatás a néprajz szakos Liszka Józsefnél nyilvánult meg. Ő egyetemi tanulmányai elvégzése után néhány év alatt példamutató tudománytörténészi teljesítményt produkált: monográfiában és bibliográfiai műben dolgozta fel két háború közti néprajzi irodalmunkat. Ami a kutatómunkám irodalomtörténeti részét illeti, az a Két kor mezsgyéjénben és a Hiányzó fejezetekben döntő mértékben a két háború közötti irodalmi élethez, annak alakulásához, fejlődési feltételeihez és problémáihoz kötődik. A Portrék és fejlődésképeknél és a Tanulmányok és emlékezéseknél már a címek jelzik az írói arcképek és irodalomtörténeti tanulmányok szaporodását, s ez jellemző a Visszatekintések-kötetre is; mindhárom kötetben jelentős teret kapnak az 1918 utáni magyarországi irodalommal való kapcsolatok. Az irodalomtörténet vonatkozásában szólnom kell még arról, hogy az iro-