Irodalmi Szemle, 1997
1997/1 - SZEMTŐL SZEMBEN - Beszélgetés Szigeti Lászlóval, a Kalligram Könyvkiadó igazgatójával
Beszélgetés Szigeti Lászlóval, a Kalligram Könyvkiadó igazgatójával meret képes viszonylag rögzített szemantikát teremteni annak tudatosításához, mi a tét. Lelkiismeretünk arra kötelez, hogy nem zárkózhatunk önmagunkba, hogy többirányú közvetítést kell magunkra vállalnunk. Bölcselők állítják, az önmutogatás eltakarja, a közvetítés láthatóvá teszi a személyiséget... A Kalligram a szlovákiai magyar társadalom szellemiségéből azt kívánja a maga szerény módján láthatóvá tenni, ami a tétről szól, s e vállalásival szeretné áthidalni azokat a roppant távolságokat, amelyek lehetőséget adnak kölcsönös szításokra és gyanúsítgatásokra... S hogy elidőzzek még a kérdésednél: a szlovákoknak sosem volt monográfiasorozata kortárs szlovák írókról. Senkit nem zavart, hogy eddig még senkinek nem jutott az eszébe megíratni egy ilyet. Feltehetően az sem zavart senkit, hogy a szlovák irodalomtudomány nem ismeri a polgári irodalom fogalmát. A szocializmus erősen deformálta buržoázna-t igen, az občianská-t azonban nem. De nyilván nemcsak ezért nem próbálkozott senki, hogy a polgári irodalom gyengéd vonzáskörében alkotó szerzők tudományos bemutatása révén a polgári irodalom létszemléletét és gondolkozásmódját meghonosítsa a szlovák irodalmi köztudatban. A Kalligram, vagyis egy kisebbségi kiadó megrendelésére — a Tegnap és ma című monográfiasorozatunk mintájára — 1997 januárjától tizenhárom szlovák irodalomtudós tizenhárom monográfiát ír tizenhárom kortárs szlovák íróról és költőről. Amikor a Szlovák Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének igazgatóját, Peter Zajac barátomat felkértem a sorozat-szerkesztői tisztre, és elsoroltam neki, kik azok a kortárs szlovák írók, s miért éppen ők azok, akikről szívesen íratnék monográfiát, a tizenhárom névből tízet helyénvalónak tartott. Tudom, számunkra, szlovákiai magyarok számára, akik természetesen jobban ismerjük a kortárs szlovák irodalmat, mint szlovák barátaink a magyart, nincs ebben semmi különös. E szlovák monográfiasorozatunk révén csupán a partneri vszony minőségének fontosságára szerettem volna rávillantani, arra, hogy úgy ajánlkozni, hogy nem tudod mit akarsz, s miért — nem szabad. Sem a könyvkiadásban, sem a politikában... Nyilván 1989 előtt is dolgoztak a pozsonyi magyar könyvkiadásban olyanok, akik látták, milyen irányt kellene vennie a szlovák irodalomtudománynak, lehetőségük azonban nem volt az irányvonal kijelöléséhez, hiszen akkoriban valamennyi kiadónak tartania kellett magát a pártállam által jóváhagyott és számonkért profilhoz. • így van. Mindenesetre figyelemre méltó a Kalligramnak az a sajátos rangja és lehetősége, amellyel szlovákiai magyar kiadóként képes jó értelemben hatni a kortárs szlovák közírásra, illetve irodalomtudományra. — Utaltam már rá, hogy a Kalligram folytatás és nem kezdet. A Kalligram a szocialista Madách Könyvkiadó azon szegmensének természetes szellemi utóda, amelynek a szocializmus legkegyetlenebb esztendeiben is sikerült lépést tartania azzal a közép-európai szellemi irányzattal, amelynek fókuszában az értelmiség társadalmi szemléletfelfogásának módosulása állt. Mint igazgatónak, nyilván neked is nagy érdemeid voltak abban, hogy e folyamatba sike
