Irodalmi Szemle, 1997
1997/8-9 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT FÁBRY ZOLTÁN - Gáli Ernő: Fábry Zoltán: a „felelő ember“
34 Száz éve született FÁBRY ZOLTÁN 1945-ös, teológiai fogantatást! fejtegetései előztek meg, kezdetét vette a német múlt -— fájdalmas és e pillanatig is szenvedélyes polémiákat kiváltó — kritikai feldolgozása. Ez a folyamat, a Bewältigung dér Vergangenheit, a nyolcvanas évek közepén az ún. „történés”-vitában nyilvánult meg, napjainkban pedig Dániel Jonah Goldhagen amerikai történész könyve körüli viharban jelentkezett. Fábry már nem élt, amikor a német történészek, filozófusok, szociológusok és politológusok között kirobbant a hitlerizmusnak a német históriában elfoglalt helyét, bűneinek egyediségét, a hozzájuk kötődő felelősséget feszegető nézeteltérés. Eszmevilágának utóéletét nyomon követve, indokoltnak mutatkozik erre a szellemi-erkölcsi csatára is kitérni. Egyrészt — mint már jeleztem — Fábry Zoltán több évtizedes küzdelmét, egész érvrendszerét át- és átjárták a német kultúrkörből merített tények, jelenségek és hivatkozások, másrészt ay Üresjárat alapvető megállapításai s a „Historikerstreit” során vitatott több kulcskérdés között érintkezési felületek találhatók. A német történész-vitát azok a konzervatív múlt értelmezők (Ernst Nolte, Michael Stürmer, Andreas Hillgruber és mások) indították el, akik — mint egyikük kijelentette — véget akartak vetni a szüntelen mea culpának, s arra törekedtek, hogy népüket „a normális nemzetek” sorába visszaemeljék. Ennek érdekében relativizálni próbálták a hitlerizmus bűneit; erkölcsi ítéletektől mentes, „semlegesített” történetszemléletet szorgalmaztak. Nem tagadták Auschwitzot, nem vonták kétségbe a gázkamrák működését s a genocídiumot, hanem egyediségüket, az emberi történelemben való előzménynélküliségüket kérdőjelezték meg. A letűnt századokban — bizonygatták — különböző nagyságrendű népirtások egyáltalán nem voltak ismeretlenek, s ami a Shoahot illeti, az pusztán reakció volt, Nolte szerint a hitlerizmus az orosz forradalomra adott válasznak tekinthető, a Gulag pedig előbb jött létre, mint a náci koncentrációs táborok. Auschwitz — e szerint — nem Hitler és társai gyilkos antiszemitizmusának a terméke, hanem valaminő önvédelem következménye is, hisz Chaim Weizmann, a Zsidó Világszövetség elnöke 1939-ben kijelentette, hogy a zsidók — a szövetségesek oldalán — mindenütt a végsőkig fognak Hitler ellen harcolni. A Noltéék „revizionizmusát” visszautasítok (Hans Mommsen, Jürgen Habermas, Rudolf Augstein, Jürgen Kocka és mások) mindenekelőtt Auschwitz előzménynélküliségét emelték ki. Még nem fordult elő a történelemben — hangsúlyozták —, hogy egy állam elhatározza és ideológiai motivációktól vezettetve, végre is hajtja egy népcsoport kiirtását. Hitler Mein Kampffiban a sztálini terror kibontakozása előtt hozta nyilvánosságra az alacsonyabbrendű- nek minősített fajok leigázásának a programját. A „judeo-bolseviziuus” elleni keresztes hadjárat 1918-as jelsnva kétségtelenül megelőzte a Gulag-szigetcso- port kiépítését. A hitlerizmus emberiségellenes bűneinek banalizálása ellen fellépő német tudósok, gondolkodók és közírók feltehetően tudatában voltak annak, hogy a polémia egyik — szövegen és érveken kívüli — összetevőjével, az időbeni
