Irodalmi Szemle, 1997
1997/8-9 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT FÁBRY ZOLTÁN - Duba Gyula: Volt köztünk egy európai
Száz éve született FÁBRY ZOLTÁN 21 ven szerezte. A két nyelvi kultúra kölcsönha ísa egész életművén érezhető. Közép-európai jelenség, tökéletesen kétnyelvű Alkatában a magyar sors drámájának elkötelezettje, míg műveltségét számos német vonás gazdagítja. Például a hit képessége és bizonyos romantikus szenvedély. A német expresszionizmus, tudjuk, az emberiség csalódásé, és megrendülését fejezi ki, a lesújtó döbbenetét, amelyet az első világháború okozott. Érzékelteti a talaj- vesztettség kínját, az emberi értelembe vetett hit megrendülését, melybe századunk ros közérzete és apokalipszisei azóta is gyökerezne ;. A német hatás folyamatos nála, szociális irányultságában döntő erő. Történelmi magyarázata van. Hindenburg német államában polgári parlamentarizmus működik, erős munkásosztály képviselőivel, politizálásuk valamiféle német szocializmus jövőképét is előlegezi. A szociáldemokratákat követő, második legnagyobb párt azonban a nemzetiszociaiista párt. Néhány év múlva Hitler F'ábry „személyes ellensége”, mert a humánus német kultúrát, könyveivel és sajtójával együtt lesöpri Európa asztaláról és kiüti az író kezéből. Mosolyogjunk: Hitler mint Fábry személyes ellensége?! Hogyan kerül a csizma az asztalra? A fasizmus érdekszférájában azonban ez életkockázattal járó kijelentés! Az Európa elrablásán a hatvanas évek elejétől dolgozik. Tisztán látja témáját, félelmetesen kerek egységében. A náci felsőbbrendűség-tudat és német katonaszellem ragadozó ösztöneinek a természetrajza, a huszadik századi Európa drámáival a háttérben. Európa huszadik századi végzete! A könyvet gondolatregénynek neveztem, fő vonásában Márquez Száz év magányára emlékeztet. Meghökkentő állítás, talán kétkedő fejcsóváiásra késztet Ám mégsem alaptalan. Stílusuk nem vethető össze, groteszk lírai képesség és erotikus fűtöttség egyik oldalon, rideg, gondolati tényszerűség és szenvedélyesen boncoló élesség a másikon! Mégis rokoníthatja őket a sokrétű motiváció és nyíltság, a megközelítések ezerféle szála és vonása, mellyel az emberi lét drámájának a mélységeit és a közösségek arculatának a tragikumát keresik. Témájuk a sors és a végzet! Filozófiai eredményeik sem azonosíthatók. A mélyértelműség azonban, amelyet az élet drámájáról és a végzet kegyetlen következetességéről érzékeltetnek, valamilyen módon egymást idézik. A Száz év magány biológiai sorsszerűsége metaforikusán árnyalja és elmélyíti a felismeréseket és gondolatokat, melyek az Európa elrablásában a történelem végzetszerűségéről kielemezhetők. Olyan értelemben gondolatregény, hogy a szereplői gondolatok. Eszmék harca és ideák egymásnak feszülése, szellemi létformák, történelmi hiedelmek és mítoszok boszorkánykonyhája szolgáltatja a cselekményt. Humanista gondolkodók, antihumanista „ideológusok” és áltudósok megfogalmazásai járják kavargó és tomboló „haláltáncukat”. Tudatvilágunk drámáját jelenítik meg. S mindezek felett az európai, s még inkább a közép-urópai történelem fenyegetően borús és oly könnyen viharos ege feszül. A „gondolat-szereplők” mozgását komponáló módszer, a fogalmi cselekményesség számos idézetet, alkalmasan megidézett gondolatokat feltételez. Fábry Zoltán avatott idéző! A Stószi előszóban írja: „Frappáns idézetnél a kommentár elhalványul, de az ügy
