Irodalmi Szemle, 1997

1997/6-7 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Pomogáts Béla: Egy ízlésforma önarcképe

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

Egy ízlésforma önarcképe

(A Hét évszázad magyar költőiről)

A cím Halász Gábortól való. Ezzel a címmel jelölte meg azokat a benyomásait, amelyeket Babits Mihály európai irodalomtörténete keltett benne. A kritikus „egy ízlésforma önarcképének” nevezte ezt az irodalomtörténetet: ez a megnevezés egyszerre jelent bírálatot és elismerést. Bírálatot, minthogy Halász szerint Babits nagy világirodalom-történeti összefoglalása egy személyes ízlés és érdeklődés terméke és nem tudományosan megalapozott történeti feldolgozás. Elismerést, minthogy a kritikus jól tudta, hogy ennek az ízlésnek és érdeklődésnek különös értéke van. „Babits európai szemléje — állapította meg — tehát csak ürügy (...) lényegében önarckép, egy ízlésformáé, vagy ami ezzel egyet jelent, egy ifjúságé. De az ürügy egyúttal feladat is, megkötő és nehezítő téma: ítélő szavakba foglalni a megrázkódtatást, írói arcok és alkotások jól elkülönböztetett jellemzésére bontani az egységesen érzettet „kihozni” egyszerre a kereső élmény állandóságát és a találatok végtelen sokszínűségét. Jó arcképet rajzolni idegenről is csak. úgy lehet; ha magunkból viszünk bele vonásokat, az objektivitás előfeltétele a közvetlen kapcsolat. ”

Egy ízlésforma önarcképe a Hét évszázad magyar költői című antológia nemrég napvilágot látott ötödik kiadása is — pontosabban ennek a huszadik század magyar költészetét bemutató része (az egész szöveggyűjteménynek közel kétharmada). A válogatás Lakatos István munkája (igaz, többen, így Rába György, Szőke György, Stadeisky Éva, Varga Domokos, Tüskés Tibor, Gergely Ágnes, Lator László, Petőcz András, Kántor Zsolt segítették nem könnyű feladatának elvégzésében). Az antológiának ez a része is természetesen magán viseli a szerkesztő ízlésének, tájékozódásának és értékvilágának a lenyomatát. Lakatos István az Újhold költőinek táborában indult: mesterei között olyan lírikusokat tarthatunk számon, mint Babits, Kosztolányi és Szabó Lőrinc, nemzedék- és pályatársai között pedig olyanokat, mint Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Somlyó György, Végh György, Rákos Sándor, Jánossy István és Rába György. Az Újhold költői megrendítő háborús tapasztalatok után, az Európát elözönlő barbársággal szembefordulva kerestek tájékozódási pontokat, és ezeket a humanista örökség fenntartásában, a klasszikus európai szellemben, a gondolati, erkölcsi és formai igényességben találták meg. A Nyugat költői hagyományait újították meg, mindenekelőtt az irodalomnak azt a magas morálját, amelyeket Babits költészete alapozott meg.