Irodalmi Szemle, 1997
1997/6-7 - FÓRUM - Szabó A. Ferenc: Demográfiai érvek és tények a második világháború, utáni magyar—szlovák lakosságcserével kapcsolatban
lyeknek ugyanaz a származási helye, mint a szlovákiai nacionalistáké: az elfogult, sovén, érdektúlérvényesítésre való törekvés. A már csak diaszporikusan létező hazai szlovákság adatainak feltupírozását egy idejét múlt nemzetiségpolitikai koncepció is elősegíti. A szocialista időszakban kidolgozott ún. híd- és közvetítő-koncepció. Miszerint a kisebbségi kapcsolatok funkciója a társadalomban a pozitív szomszédsági kapcsolatok kialakítása és ápolása. Ezt a nézetet túlfuttatva vagyunk időnként tanúi annak, hogy mesterséges úton, eltorzított hamis statisztikákkal operálva, tevékenykednek egyes hazai szakértők is. Több sem kell a másik oldal nacionalistáinak, mert azonnal lecsapnak minden hasonló, téves információra, hogy álláspontjukat megerősíthessék. Az ilyen és hasonló manipulációk miatt ma is a friss nemzeti megújhodást átélő szlovák közvélemény tetemes része meg van győződve arról, hogy Magyarországon közel annyi szlovák él, mint náluk magyar. Ebből a vélekedésből logikusan következik, hogy a nemzetiségi jogok megadását is valamiféle kölcsönösségtől kívánják függővé tenni. Egyetemet, autonómiát csak akkor tekintenének jogos kérésnek, az ottani magyarok számára, ha a szlovákok is kapnának ilyen intézményeket Magyarországon. Ha a magyarországi politikai közvélemény és a nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó szakmai körök a szlovákiai nézetekhez hasonló gondolatkörben mozognának, elkerülhetetlen lenne a nemzeti konfrontáció. A magyarságnak azonban volt alkalma századunkban megtapasztalni a nacionalista ideológia káros következményeit, ezért viszonylag higgadtan fogadja ezeket a nézeteket. Ugyanakkor világos Magyarországon, hogy a nemzeti tényező csak egyike a modern nemzet kialakulási feltételeinek. A magyar nemzeti identitás szerencsére már a reformkorban megszilárdult, ezért nem könnyű felelőtlen politikai mozgalmaknak a szekerük elé fogni a patrióta érzésű honfitársainkat. Jegyzetek 1. Lásd: Štefan Šutaj: A Beneš-dekrétumok a magyar kisebbségek történeti tudatában Regio - Kisebbségi Szemle, 1995. VI. évf. 1-2. sz. 185-191. o. 2. A XVIII. század végén készült térképek jól mutatják ezt a helyzetet. Például A. Petrov 1773-ban készült munkája vagy egy 1797-ben Londonban publikált térkép (New Map of Hungary particularly of its Rivers and Natural productions by In. Math. Korabinsky, Petrography and Post Roads added by Author). Mindegyik másolata megtalálható Arató Endre monográfiájának térképmellékletei között. A. E.: A nemzetiségi kérdés története Magyarországon 1-11.-1956. Érdekes, hogy miközben részletesen ábrázolják ezek a térképek az ország szívében elhelyezkedő szlovák településterületet, hiányzanak róluk az alföldi szlovák települések: Békéscsaba, Nagylak, Nyíregyháza, Szarvas, Tótkomlós stb. 3. Magyarország története 1980—1918. Magyarország története 7. kötet. Főszerkesztő: Hanák Péter. Szerkesztő: Mucsi Ferenc. Budapest, 1978. 418—419. old. 4. Katus László: Nemzetiségi adatsorok a dualizmus korában. In.: Magyarok a Kárpát-medencében. Összeállította és szerkesztette: Glatz Ferenc. Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat, 1988. História Könyvek. 196. o. 5. Uo. 6. Népszámlálási adatok alapján 7. Népszámlálási adatok alapján
